Budapest, 1946. (2. évfolyam)

10. szám - SCHEIBER SÁNDOR: József Attila nyolc ismeretlen verse

II. ISTEN l. Mikor a villamos csilingel, Vagy ha a kedves kenyeret szel S elvál a kenyér a karajtól. Az Isten megjelenik akkor. Őt én már igen sokszor láttam ; Fáradtan feküdtem az ágyban, Ő jött s megláttam szemlehúnytan, Éppen amikor elaludtam. Egyszer borotvát vizsgálgatva Ujjamat végighúztam rajta. Nagy hideg támadt, nehéz, fojtott. Még a csontom is megborzongott. Gondolatban tán nem is hittem ; De mikor egy nagy zsákot vittem S ledobva, ráültem a zsákra, A testem akkor is öt látta. Most már tudom őt mindenképpen. Minden dolgában lettenértem. S tudom is, miért szeret engem, Tettenértem az én szívemben. Hogyha golyóznak a gyerekek. Az Isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja. Golyóját ő lyukba gurítja. Ha hideg a föld leheverni, A Napot nagy felhőkbe rejti És meg-megráncigálja fürtünk. Ügy mondja meg. hogy le ne üljünk. 0 sohuse gondol magúra. De nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, Friss széllel arcuk pirosítja. Ő vigyáz a tiszta cipőre, Az utcán is kitér előre. Nem tolakszik és nem verekszik. Ha alszunk, csöndesen lefekszik. Hogyha a jóság csak bút hozhat. Akkor megenged minden rosszat. S ha velünk mégis találkozik. Isten sohasem csodálkozik. 3. Istenem, én nagyon szeretlek, Én szíve lennék a szívednek. Ha rikkancs volna mesterséged. Segítnek kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél. Segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném. Szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva Szántanék én is a nyomodba. A szikre figyelnék, hogy ottan A vasat még mélyebbre nyomjam. Ha tanár lennél, én ügyelnék. Hogy megtanulják jól a leckét. S odahaza a sok tanítvány Dolgozatát is kijavítnám. Nem zavarnálak ennél, annál. Tudnám én jól, mire mit adnál. S bármi efféle volna munkád. Velem azt soha meg nem unnád. IIa nevetnél, én is örülnék, Vacsora után melléd ülnék. Te az én szívemet elkérnéd S én hosszan, sok szépet mesélnék. III. BALGA KÖLTŐ Nem adatott meg mindenkinek A balgaság, mely a füvekben ég. Tudom én jól, tudom én. Csak pazaroljam, csak tékozoljam Szegénységem Alázatosságom A friss levegőt A rigókat A földek bőízű nedveit A futkározó mezei virágokat, melyek homlokukon [hordják álmaim S huncutul dörgölőznek A nyihogó kancák bokáihoz. Lehetnék én a kőműves, aki Mikor ölel Megroppantja az asszony derekát Házat, börtönt és templomot épít magasra De délben lehever a téglák mellé Megeszi a kenyeret, szalonnát, hagymát, nagyot [nyújtózkodik Szusszantva, kortyantva vizet iszik még És máris alszik és mosolyog Mint a legbölcsebb halott fáraó. Lehetnék én a könyvelő is Akinek vannak főnökei Vagy a szabó, kit nem irigyelnek Ha jól varr kabátot s rossz az asszonya Sokat dolgozik, de sztrájkol Ha kicsi a bér. Lehetnék vándor hasbeszélő Hisz annyi sok madár zokog, csapkod, kacag benn [a szívemben És szónok is, szellemes, aranyszájú ! Aki fönn áll az emelvényen Kis pocakját megveregeti S beszél a nép nagy nyomoráról Melyet csak ő tud eltiporni Francia szabású félcipőben S éljen! éljen! dübörög a nép Tiporják egymást, hogy jobban hallják Mintha nagy, sötét alagútban Tízezer expressz rohanna egymásba. S én szebben tudnék bolondítani! Г .ehetnék paraszt, pap, remete, zsúrfiú, bankár [és király is! Fogadjátok hát balgán, együgyűen Balga, egvügyű szívemet. 359