Budapest, 1946. (2. évfolyam)

10. szám - SCHEIBER SÁNDOR: József Attila nyolc ismeretlen verse

JÓZSEF ATTILA nyolc ismeretlen verse KLiadatlan. . . Megint egy kiadatlm írás... A szó könnyen kelthet értékítéletet és nagyon alkalmas arra. hogy az olvasó gyanúperrel éljen : ha kiadatlan, bizonyára nem érdemelte meg, hogy kinyomassák. Magában az írásműben kell a hibát keresni. A buzgó kutatók kritikátlanul természetesen kapva-kapnak az alkalmon, hogy az ilyen kiadatlan Írásokat kiássák és napvilágra hozzák. Aki foglalkozik könyvek és kéziratok sorsával, tudja, hogy egészen máskép áll a dolog. Habent sua fata iibelli. A könyveknek is megvan a maguk sorsa. Ezer és egy oka lehet annak, hogy valami kiadatlanul heverjen. Elkallódott ; kora nem kedvezett megjelenésének : porosodik könyvtárak mélyén ; lappang régi szerkesztőségi fiókok alján ; gyűjtőszenvedély irigyen visszatartott tulajdona ; baráti kéz féltékenyen őrzött ereklyéje és így tovább. A Bibliával egyidős Ben Szírának eredeti héber szövege 2100 éves lappangás után— 1896-ban bukkant fel egy kairói zsinagóga kamrájának elrongyolódott kézirathalmazából. A középkorban a klasszikus szövegeket lemosták a pergamentről és vallásos tartalmú írásokat másoltak helyükbe (ú. n. codex palimpsestus). A klasszikus irodalom iránti érdeklődés ébredésével a jóiismert. sokszor másolt második réteget távolították el. vagy átvilágították, hogy szemükbe nézhessenek az eredeti szövegeknek. így került elő pl. milanói palimpsestusból Cicero De republica című műve is. .1 kiilíő kéziratainak мигяа József Attilának az a nyolc költeménye. ami itt először kerül nyilvánosságra, megjelent költeményei legjobbjaival vetekszik. Mi lehetett hát az oka. hogy nem jelentek meg nyomtatásban a költő életében? Több magyarázat kínálkozik erre : 1. A költő olyan fiatal volt s mindvégig olyan fejlődőn alkotó, annyi mondanivalója volt még (»Hisz annyi sok madár zokog, csapkod, kacag benn a szivemben«). hogy nem gondolt szerteszórt írásainak összegyűjtésére. 2. Fejedelemhez illő pazarlással szórta szét szellemi kincseit barátai és ismerősei között, az adhatás gyönyörével, hogy örömet szerezzen ; néha talán azért is, hogy egyik-másik elhelyezze azokat szerkesztőségeknél. Olvkor eredménytelenül próbálkoztak vele. mert a költő szava sokszor »végtelen hideg világban kereng.« Innen van, hogy még sok ifjúkori verse található makói gyűjtőnél (jelenleg l ngváron)és Párizsból küldött francia versei az elhűnyt Galamb Ödön hagyatékában. 3. Tökéletesedni, fejlődni akarásában, felfelé ívelésében nem szívesen foglalkozott korábbi verseivel. Elment mellettük, ahogy valaki — Ady szavával — »egy únott, régi csókon lép át.« Amikor verse végére pontot írt, már jobbra, tökéletesebbre vágyott, már egy jobb. tökéletesebb alkotás körvonalai bontakoztak ki előtte. 4. Talán a sors. a véletlen is gondoskodott róla, hogy a nagyon fiatalon elhalt költő után is maradjon valami, hogy halálában külön ajándékozhasson. Tudat alatt azért hagyta hányódni ezeket a gyöngyöket a költő, hogy a kincskeresők munkája ne legyen hiábavaló. A felszabadulás után — egy új világ beköszöntésekor — érkezett el tulajdonképen József Attilának, ez iij világ előharcosának ideje. Személye és költészete egyszeribe az érdeklődés előterébe került. Feltűnő azonban, hogy a rávonatkozó gazdag irodalomban csak alig néhány kiadatlan darabja került nyilvánosságra. Az első szabad magyar könyvnap alkalmából megjelent József Attila-füzet (József Attila forradalmi versei. Cserépfalvi 1945.) két kiadatlan versét (Lebukott. Búza) és a Haszon címűnek ismeretlen szövegváltozatát (Tökehaszon-ballada) hozta. József Jolán közrebocsátotta A világ megokolt útálata (1923) és A lovak. . . (1924) c. verseit Napló-részlete kíséretében (József Attila ismeretlen írásai. Új Magyarország. I. 1945. 20. szám.) Pásztor József Isten című versének egy fogalmazványát közölte 1924-ből és a Hajnali vers című költeményét (József Attila két ismeretlen verse. Képes Figyelő. I. 1945. 17. szám.) Kiadták a német dalosok budapesti tartózkodása alkalmából (1934. július 21.) írt németellenes költeményét 4 Szigeten címen (József Attila ismeretlen verse. Irodalom-Tudomány. 1946. Február. 12. 1.) Végül a Budapest közölte facsimilében a Jónál jobb című vers — Gellért Oszkárnak dedikált — kéziratát, amely némi eltérést mutat a korábban megjelenttől (»Budapest«. II. 1946. 149.). Ezzel a kilenccel szemben most egyszerre nvolc ismeretlen József Attila-költeményt, illetve költemény-változatot hozhatunk napvilágra. A kézirutitk lulajüiHtoftai Az I—VI. darabot Márer György hírlapíró, a M. Iparügyi Minisztérium sajtóelőadója, József Attila meghitt barátja adta át közlésre lekötelező kedvességgel. Márer Györgynek tekintélves gvüjteménye van József Attila-levelekből és költeményekből (az utóbbiak között is van még számos kiadatlan). Márer azok közül való. akik legkorábban ismerték fel József Attila korszakos nagyságát, sőt sejtelmesen megérezték végzetét is. Már 1924-ben így ír : »Hétszer kísérelte meg az öngyilkosságot, szerelem miatt, más miatt, ami miatt tizenhat éves korban szokás,— egyszer sem sikerült. Nyolcadszorra végre igen. Visszavonhatatlanul magyar poéta lett belőle. . . Az iaazi tehetségek útja ma is a szokásos költősors, mint a Tinódié, Csokonaié. Petőfié, Verlaine-é vagyRimbaudé . hányódás. harc, koplalás, szerelem és végtelen bizakodás és talán a mai élet több realizmusa csak véresebbé teszi ezeket a küzdelmeket.« (Rikkancs, aki ünnepi beszédeket gyárt a kaszinói urak számára. Ma este. II. 1924. 33. szám.) Nem én kiáltok című kötetéről szóló kritikájában egész nagyságában látja a költőt és szinte hódolattal adózik a zseninek : »Alig egy esztendeje, bogy a pesti irodalom dzsungeljében felbukkant egy kócos hajú, élénk szemű, tizenkilencéves gyerek : jött mákonyos. messzi szavakkal, sok izzó szeretettel, tudatlanul, de valami ismeretlen, ősi, gazdag, színes mithosz-forrással a lelkében. Jött, írt. szavalt, szeretett és szenvedett ; végig becsületes maradt és művész és most ez a tizenkilencéves fiatalember egy csodálatos verseskönyvben a nyilvánosság elé bocsátotta egy év termését... Az ember ebben a fiúban önkénytelenül is gazdag tradíciókat lát, ősöket, akik mind művészek voltak, de művészetüket sohsem termelték ki. Most végre eey féktelen, késői utód megbontotta a hallgatás konok rendjét és kirobbantotta az ősi tudásokat, melyek benne felsűrűsödtek. Máskülönben honnan lennének a mákonyos szavak, honnan az ismeretlen, messzi dús mesék és főként honnan az az öreges biztonság, amellyel ez a fiú a kisujjából rázza ki a legfrissebb formákat és legleszűrtebb tartalmat. amit a Halotti Beszédtől Babitson keresztül Kassákig a magvar géniusz kitermelt.« (Ma Este. III.1925. 2. szám.) József Attila 357 S с h e i b P r Sándor