Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - SZENTKÚTY PÁL: Az első budai könyvkereskedők

könyvnyomtatás őskorában, mintegy 1500-ig, az »új művészet« körüli emberi tevékenység még rendszerint egy kézben összpontosult. Nyomtatványainak a könyvnyomtató volt kiadója és árusítója egyszemélyben. Arról nem is szólva, hogy leggyakrabban a nyomtatáshoz szükséges betűknek öntője is. Mind e foglalkozások még őseredeti, elsődleges differenciálatlanságukban zsúfolódtak össze a nyomdászmester személyében. Az 1500-ig készült, mintegy harmincezer ősnyomtatványnak másfélmillióra tehető példányszárná legfőként a nyomdászok útján szóródott széjjel Európában. A könyvek a nyomdásznál voltak beszerezhetők. S minthogy e könyvnyomtató-mesterek — nemritkán maguk is jeles humanisták és tudós könyvek szerzői — egymással kéziratok, betűk, matricák szerzése érdekében s a nyomdászlegények vándorlása révén szükségszerű összeköttetésben álltak, hihetőkép bizományosai is voltak egymásnak. A könyvkötők régebbi céhe is bekapcsolódhatott az akkori könyvek árusításába. Kivált a vásárokra ezek juttatták el a könyveket; persze inkább csak az olcsóbbját és népiesebbjét. Az elmondottak alapján az első budai könyvárusnak egyetlen ős nyomdászunkat, Hess Andrást kell tartanunk. Bár 1472—1480 között működött nyomdája mögött ott állt mecénása, Karai prépost s így az akkori patriarkális viszonyokat tekintve, a napi megélhetés gondjaitól mentes volt, mégis föltehető, hogy a kor általános szokásához híven, annak a csekélyszámú érdeklődőnek árusította is kiadványait : pompás és drága Chronica Hungarorumát és Basiliusát. Nagy ára volt a könyvnek akkor, az élet meg roppant olcsó s így néhány példány Chronica eladási ára hosszú időre fedezhette Hess mellékkiadásait: az egy-két nyomdászlegény eltartása, a nyomda üzemének fönntartása s a könyvek kiadásának költsége alkalmasint a mecénásra hárult. Az ősnyomdászat korának, a 15. századnak másik budai könyvárusa Feger Theobald volt. 0 egyike volt a század vége felé egyre szaporodó kiadó-könyvárusoknak. Nyomdája neki magának nem volt. Erhard Ratdolt augsburgi nyomdásznál az ő rendelésére és költségén készült — nyilván az általa odajuttatott kéziratból s főként magyar országi »fogyasztásra«, alapítva — Thuróczi .János Chronica Hungaroruma, 1488-ban. Az ősnyomtatványtudósok körében egyideig az a vélemény járta, hogy Feger Theobald tehetős budai könyvkedveíő polgár volt. ki megengedhette magának egy olyan hatalmas költséggel járó könyv kiadása »pénzelésének« fényűzését, mint a Chronica Hungarorum. De ennek a föltevésnek ellene szólnak az utóbb napfényre került adatok : 1. Több olyan újabban fölbukkant 15. századi bécsi és brünni nyomtatvány, melynek impresszuma kifejezetten könyvárusnak nevezi Fegert. »Impressae cura et expensis Theob. Feger, librarii et concives Budensis.« 2. Iíartmann Schedel nagy »Világkrónikája« nürnbergi kiadójának, Anton Kobergernek, a kiadvány költségei végelszámolásakor, 1 5 0 9 - ben, a kiadásban anyagilag érdekeltek (a »részvényesek«) számára készült »vásárlók lajstromában« is könyvárusként szerepel Feger, mint aki példányokat vásárolt, vagy bizományba vett e hatalmas, méregdrága műből. A harmadik 15. századbeli kiadó-könyvárus R и e m György volt. Hazai levéltári följegyzésünk róla mindezideig nem került napfényre s hogy egyáltalán itt tevékenykedett Budán, könyvárus minőségben, arról csupán két, Velencében rendelésre nyomtatott »Esztergomi Missale« signetje tanúskodik. Ezek a signetek »budai könyvárusnak« tüntetik föl Ruemet. A legvállalkozóbb szellemű budai könyvkereskedőkiadó, Pap (P a e p) János működésének súlypontja már inkább a 16. századra esik. Kizárólag Velencében rendeli kiadványait. A velencei ízlés és nyomtatóstílus kedvelője és megkedveltetője hazánkban. A századfordulóra annyira megélénkül a kereslet könyvek után, hogy a könyvnyomdász egymaga nem győzheti már a könyvkiadása, nyomása és forgalombahozása együttes gondját. E foglalkozásoknak szükségkép el kell már válniok egymástól. A kultúra növekedtével együttjáró jellegzetes hasadási folyamatnak, differenciálódásnak, specializálódásnak vagyunk itt tanúi, hogy : miként szakadnak ki egy-egy hatalmas találmányból az emberi foglalatosságoknak új meg új körei s változatai. A 16. század elején, a könyvolvasás terjedésével a könyvnyomdásznak az eddigi átlagos 3—4—500-as példányszám helyett bizonyára többet kellett előállítania, hogy a megélénkült keresletet kielégíthesse. S így nyilván minden idejét lekötötte a nyomda. A nyomtatást meg• előző mozzanatot, a megfelelő könyv kiadásra való kiválasztását s az elkészültét követő eladást szükségkép át kellett már engednie másnak. A könyv nagyobb elterjedésének a 15. században, egyéb okok között, erős gátja volt nehézkes, vaskos folio-alakja is. A könyv alak-SZENTKÚTYPÁL \ első budai könyvkereskedők Feger kiadójelvénye Ruem (iyörpv jelvénye