Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - SZENTKÚTY PÁL: Az első budai könyvkereskedők

jának fóliáról nyolcadrétüvé zsugorodása valóságos forradalmat jelent a könyv demokratizálódása terén, a 15. század fordulóján. Ma már szinte lehetetlen megállapítanunk, hogy melyik nyomdászmesteré itt az elsőség érdeme, de annyi bizonyos, hogy ezzel 1. a könyv előállítása vált lényegesen olcsóbbá ; 2. szállítása jelentékenyen megkönnyebbedett ; 3. gyakorlati használhatósága sokszorosan megnőtt. Mint ahogy a kurzíva »kenyérbetűként« való első alkalmazójának, a »fleuron«, vagyis magyarul a »körzet« nyomtatódíszül használójának s annyi más gyakorlatias nyomdai újítás kezdeményezőjének a nagyszerű velencei nyomdászt és jeles humanistát, Aldus Manutiust kell tekintenünk, talán a »kisded« könyv-formátum s ezzel a »mindenki könyve« mindörökre eldöntött alakja »föltalálójának« is őt ? Annyi bizonyos, hogy — ugyancsak a szöveg sűrítése szempontjából — végig kurzívával nyomtatott klaszszikusai a 16. század legelején ebben az alakban látnak napvilágot s igen hamar nagy népszerűségre tesznek szert. A 16. század elején működött budai könyvkereskedők némelyike is már abban a megkisebbedett alakban rendeli meg hazai szükségletre szánt kiadványait, bécsi, velencei, strassburgi, sőt lyoni jelesebb nyomdászoknál. (Az egyházi szerkönyvek némelyike persze mindmáig megtartja hatalmas alakját, így a misekönyv, melynek használata — a távolból is olvashatóság — szinte megköveteli a nagyobb betűt s az ezzel járó jolió-formát. De minthogy ennek a könyvnek külön »kiszolgálója« van és volt is mindig, súlyának és nagyságának nincs és nem volt gyakorlati hátránya.) Ez idők budai könyvárus-kiadói, a már említett Pap Jánoson kívül : Kaym Orbán, Heckel István, Milcher Mátyás, Prischwicz Mihály és Muer György voltak. Az akkori könyvszükséglet természetesen leginkább egyházi jellegű, minthogy a legfő — ha nem egyetlen ? — hazai fogyasztó ezidőben az egyház. H)gy ezek a budai könyvárusok ez ismert kiadványaikon kívül mit árusíthattak még boltjukban, — Paep legrégibb jelvénye ha ugyan volt ilyenjük ? — arról sajnos, semmi közelebbit sem tudunk. E könyvek legtöbbje egyházi szerkönyv (missale, baptismale) vagy breviárium lévén, többnyire püspökségek, apátságok, nagyobb plébániák vásárolták. Talán magából az ezekkel való kereskedésből is meg lehetett élnie a hazai könyvárusnak ? S tán nem is olyan rosszul ? . . . E budai könyv ár us-kiadóktól külföldön rendelt remek kiadványok sora a magyarság legtragikusabb évével, 1525-tel hirtelen megszakad. Kulturális téren — Pest-Budára nézve legalábbis — történelmünk legszörnyűbb és leghosszabb cezúrája következik ekkor : a török megszállás. S tart 1686-ig. Ez idő alatt a megszállt területen — s így Budán is — sem nyomda nem működött, sem e névvel illethető könyvkereskedést nem folytatott senki. ílEbattfcíae ©ibliopola ШмкЬег Buöenfis ЯШШШ