Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - ALFÖLDI ANDRÁS: Budapest ősi múltjának új emlékei

szánni katonai bélyegző a téglákon mutatja meg pontosan, hogy kik s mily célra építették e palotát, amelynek maradványai párjukat ritkítják az egész birodalomban. Mint minden új felfedezés, ez is egymásután adja fel az új kérdéseket : nem helyezték-e vájjon később hátrább az egész tábort a Kr. u. III. század dúlásai után? Mekkora volt az alapfelülete ennek a monumentális erődnek? Reméljük, hogy hamarosan újra megindulhatnak az ásatások, még mielőtt a hajógyár terjeszkedése tönkretenné e becses maradványokat s megkaphatjuk kérdéseinkre a biztos feleletet. Annak is örülünk, hogy Szilágyi, az aquincumi múzeum igazgatója összefoglaló áttekintésben tájékoztat a legújabb ásatásokról, leletekről. Egész sor kitűnő cikke van az új kötetben a fővárosi múzeumok termékeny, tudós központi igazgatójának, Nagy Lajos professzornak. A délitáliai koracsászárkori bronzművesség érdekes emléke az a viharlámpás, amelyet a mai múzeumépület közelében egy római pincében talált. Vájjon azok a kerek és négyszögletes égetett agyagból készített tornyocskák, melyek szerinte a sírkultusszal függtek össze, nem a határmenti erődrendszer gerendákból ácsolt őrtornyait utánozzák, úgy, mint ahogy a Hilarus agyagművesmester városkapu homlokzatát ábrázoló terrakottája is a vidékünkre oly jellemző katonai épületek egy készletéről veszi tárgyát? Mintha a kapu és a tornyok rendeltetésükben is összetartoznának. Eddig nem tudtuk, hogy mely időszakban gyártották ezeket az emlékeket a helyi műhelyek; most kiderül, hogy a II. századból valók Kr. u. Ugyanebből az időből származik egy nem éppen klasszikus finomságú, de erőteljes és eredeti, parasztos formájú és díszű zöldzománcos edény, amelynek elemzése során felvonulnak előttünk Pannónia különböző tájékainak akkor javában virágzó kerámiai gyárai egész forma- és motívumkincsükkel, ép úgy, mint Nagy Lajos egy további cikkéből is, mely egy délpannoniai gyár díszes termékeit határozza meg, további jelentős kereskedelemtörténeti távlatok bontakoznak ki. Igaza lehet, hogy ez az üzem, mely Nyugat felé nem tudott ugyan teret nyerni, de a Balkánra élénken szállította portékáját, Sisciában, a mai horvátországi Sziszeken lehetett. Földönk római iparművészetéliek ez az elsőrangú ismerője a budai hegyvidékről való leletek kapcsán jó megfigyeléseket közöl az aquincumi kőfaragó műhelyekről, a római szerszámok ábrázolásairól sírköveinken, új bronzkorsókról, miegyébről. Az egyik új feliratos kövön — melyre még máshol vissza szeretnénk térni — egy balkáni thrák nemzetiségű személy neve tűnik fel. KELLEMES MEGLEPETÉS, hogy Bertalan Vilmos, fiatal művészettörténészünk mily kifogástalan ásatási felvétele-Avarkori sírleletek (Aranyozott bronz) Gilt bronze relics found in Avar tombs Нагробные памятники из эпохи ,,аваров" Monument d'tombeau dans l'époque d'Avar ket tudott készíteni a belvárosi plébániatemplom melletti római erőd helyén végzett kutatásairól : nagy nyeresége régészetünknek, hogy jó ásató szakembert nyerünk benne. Fontos eredményt is hozott e munkája. Az általa megállapított legyezőalakú torony ugyanis Diocletianus császár korára jellemző, sajátos erődforma része, aminthogy írásbeli adatunk is van véletlenül arra nézve (fehér holló nálunk az ilyesmi), hogy ez az uralkodó Aquincummal szemben erődöt emeltetett a szarmaták veszedelmes betöréseinek megakadályozására. Járdányi-Paulovics debreceni professzor a pannóniai germán-ábrázolásokról és a germánok itteni feliratos nyomairól írt részletes és kultúrtörténeti szempontból felette hasznos áttekintő összefoglalást, mint a kötet egyetlen külső munkatársa. Bónis Éva hasznos kis dolgozata későrómai üvegleletekről számol be : türelmetlenül várjuk, hogy ez az energikus kutatónk közzétegye a pannóniai közönséges házikerámia osztályozásáról szóló alapvető művének folytatását. (Baranyai Gyulánét, a háziasszonyt megkérjük, hogy legyen elnéző Bónis Éva, az archeológus iránt!) Nagy Tibor, az újabb régész-nemzedék egyik legsokoldalúbb és legműveltebb képviselője egy gellérthegyi római bronzkorsó rajnavidéki eredetét bogozza ki körültekintő okfejtéssel. Egy másik munkája már átvezet a korai középkorba. Ebben egy avar temetőt publikál Rákosról, melynek leltárában ennek az északkeletázsiai lovasnépnek művészettörténeti szempontból igen becses fémmunkái is előfordulnak, melyek a fővárosi múzeumok látogatóinak is gyönyörűséget fognak szerezni. Reméljük, hogy nemsokára az avarok történetének új, átfogó monográfiáját is megkapjuk majd Nagy Tibortól, aki már évek óta dolgozik e nagy történelmi művön. Garády Sándor nagybecsű összefoglalása a Budapest területén egy évtizeden át végzett középkori ásatásairól szomorúsággal tölt el. Szerzőjének halála valóban pótolhatatlan veszteség ; műszaki felkészültsége, éles szemű megfigyelései, odaadó kutatókedve tündökölnek e sajnos, utolsó művén is. Gárdonyi Albertnek a középkori Óbudáról és Buda határairól írott komoly tanulmányait kell még említenünk, megbírálni nem tudjuk őket, de hasznos voltukban nem kételkedünk ; végül pedig Gerevich Lászlónak középkori budai kelyhekről szóló dolgozatát emeljük ki, mely jelentős kultúrtörténeti érdekességű emlékeket vizsgál nagy gonddal. Zakariás Sándor— Nagy Lajos mellett a könyv másik szerkesztője —• nem írt ugyan cikket, de a finom kiállítású mű az ő avatott kezét és megértő gondosságát is dicséri. ЯШШШ