Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - VOIT PÁL: Pest-Budai bútorművesség

Budai almárium (XVIII. század első fele) Early XVIII. century Hungarian cupboard Шкап из Буды (первая часть XVIII. столетия) Armoire de Bude (premiere moitié du XVIII1' sieclc) hogy a reformkori Magyarország legszámottevőbb és legnépszerűbb művészeti termékeit éppen pest-budai asztalosmestereink készítették. Sajnos, e jelentős hazai kézművesség alkotásai szétszóródtak, nagyrészt megsemmisültek s számbavételük nem lesz többé lehetséges. A BAROKKORI KETTŐS VÁROS művészetének izmait tapinthatjuk ki végigcsúsztatva kezünket egyegy hírmondóba maradt berendezési tárgy barnatónusú meleg felületén. A XVIII. századi architektonikus és plasztikai formák érettsége, az arányok összhangjának biztonsága szól hozzánk az Iparművészeti Múzeum angyalhermás szekrényének homlokzatáról. Ez a hatalmas méretű almárium, mint egy már kész és befejezett stílus reprezentánsa áll előttünk, magánosan és némán, mitsem árulva el az ismeretlen budai asztalosműhelyről, amelyből származik s az elfelejtett névtelen mesterről, akinek szívét az alkotás fölött érzett büszkeség méltán dobogtathatta meg. A gyermekarcú, de érett testű angyalok alakjait diófából faragta az ismeretlen művész s melegtónusú dió- és diógyökérborítás fedi az elegáns pillaszterek, párkányzatok és az ajtók plasztikus tábláinak felületét is. A XVIII. század első feléből származó pompás almárium 1894-ben került az Iparművészeti Múzeumba s hajdan valamely gazdag budai otthon dísze lehetett. A pesti mesterek kiváló képességeikről a pesti céhládák sorozatában hagytak tanúbizonyságot az utókorra. E díszes ládák között nemcsak csinosságánál, de kétségtelen hitelességénél fogva is legjelentősebb magának az asztaloscéhnek ládája, amely a XVIII. század derekán készült. A fényezett diófaborítással, rózsa, paliszander és jávorfaberakással s az asztalosmesterség jelvényeivel díszített láda tagolt talapzatával, behajló oldalait díszítő oszlopaival, ívelt fedelével valóságos kis építmény hatására törekszik. A bútorművesség általában nehezen tudta függetleníteni formanyelvét az építészet determináló erejétől, sőt legnagyobbszerű alkotásait éppen az architektúra szerves részeként és azzal, hogy úgy mondjuk, közös funkcióban hozta létre. A belsőtérben tervezett és szilárdan beépített interieure bútorzat tetőzte be az asztalosművesség álmait. Ilyen monumentális feladatot nyújtott a régi pesti pálos-kolostor könyvtártermének berendezése is. A tölgyfából remekbe faragott, lépcsőkkel és áttörtkaréjos, tajtékosdíszű galériával emeletnyi magasságba felnyúló látványos építmény a XVIII. század 60-as éveiben készült s mint »Papnövelde könyvtár« ismeretes. Az asztalosainkról és fafaragásaikról híres pálos barátok könyvtárterme európai összehasonlításban is első vonalban áll. A pompás rokokó interieure térhatás-művészete a belsőtér intim hangulatának s a faragott állványokon sorakozó könyvek monumentális zártságának ellentétében rejlik. A POLGÁRI BÜTORMŰVÉSZET e korszakának még egy-két hiteles művét bírjuk. Ezek között három nagyméretű lábasóra említhető : kettő az Egyeteminyomda tulajdonában, egy s talán a legpompásabb — a budai városházáról származik. Volutás és kagylós lábazaton karcsú pillér hordja a cartouche-idomú óraszekrényt, amelyet a magyar címer és aranyozott puttók s a halál allegorikus alakja ékesítenek. A barokk és rokokó bútorművességnek kisszámii, de előkelő művészi értéket jelentő csoportja még mindig gazdagságot képvisel a század végének szinte ijesztő emlékhiánvával összehasonlítva. E visszaesés gazda-ЯШШШ