Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - LESTYÁN SÁNDOR: A 100 éves Községi Takarékpénztár

Ilyen volt az első években az intézet betétkönyve One of the first savings-account books Вкладная книжка Кассы в первые годы Voici, dens les premieres années, le livret de eaísse d'épargne saját váltókat is, de csak a váltótörvény széknél, bejegyzett czímzetűektől, c) értékpapírokat.« Az alapszabályok meghatározzák az intézet bevételeit és kiadásait is. Minden félév végén, vagyis június 30-án és december 31-én meg kell állapítani a tiszta jövedelmet, ebből kétharmad a részvénveseket illeti, a fennmaradó egyharmadrész pedig tartaléktőkét alkot. Ez utóbbit mindaddig növelik, míg el nem éri a részvénytőke nagyságát, ekkor a részvénytőke felét visszafizetik, másik felét pedig akkor, ha a tartaléktőke kétszázezer forintra emelkedik. Száz esztendőre tekintve vissza a pénzintézet történetében, ma sem lehet szó nélkül hagyni az alapszabályoknak ezeket a pontjait, mert azt jelentik, hogy az alapítók nemcsak üzleti vállalkozásnak, hanem bizonyos mértékig »jótékony intézetnek« is szánták a Budai Takarékpénztárat. A jótékonyságot nem pénzadományok szétosztásában látták, hanem abban, hogy takarékosságra ösztönözzenek és olcsó hiteleket folyósítsanak az arra rászorulóknak és érdemeseknek. (Ne felejtsük el, hogy az uralkodó áramlat abban az időben a pénzintézeteket külföldön is — bizonyos fokig kötelezte a jótékonyság gyakorlására, amit szokásban volt az alapszabályokban is kifejezni.) Az első fővárosi pénzintézet, a Fáy-féle takarékpénztár, nem azzal a célkitűzéssel indult, hogy bankszerűen fog működni, s valóban sokáig tartott, míg fejlődése során eljutott odáig, hogy altruista intézményből, mely a kisemberek betéteit őrzi és kamatoztatja, hitelintézetté alakult. A Kereskedelmi Bank az első olyan pénzintézetünk, mely már alapításától kezdve bankszerű feladatokat tűzött ki célul maga elé. A Budai Takarékpénztár mindkét ЯШШШ