Budapest, 1946. (2. évfolyam)

8. szám - GERÉB LÁSZLÓ: Budapest humora

kihozott vasrudak, szembejövő ismerősök hátráltatják, végül mégis utóiéri a hölgyet. Az mosolyogva visszatekint — de ráncaiban ezer Ámor is kényelmesen elférne. Vadászunk megszalad, de csakhamar megszólít egy tisztes öltözetű lánykát, aki mindjárt azzal kezdi : beszéljen a papával. A kalandvadász most egy boltban teszi a szépet egy szép elárusítónőnek. Ez azonban történetesen a kalmár neje. A kereskedő történetesen pálcával lép ki irodájából, mire hősünk ijedtében megvásárol egy negyven forintos kendőt. Mit csináljon a női kendővel? Végre este ráterítheti egy színházból jövő szép nő vállára' és felkíséri a lakásába. De a hamis pesti asszony kiszól az ajtón férjéért, hogy bemutassa a kedves gavallért, aki volt szíves őt hazakísérni. A férj és nyomában két legény késekkel lépnek be. Vadászunk rémülten rohan el, mert nem tudja, hogy mészárosékhoz tévedt : nem is volt ártó szándékuk. Frankenburg Adolf is akkor humorizált lapos és cikornyás stílusban. 1848, majd Világos jó időre elnyomja a humort, csak a provizórium idején kezd újra mozgolódni, Tóth Kálmán élclapjában, a Bolond Miskában és később a többi élclapban. Ekkoriban írta ma már teljesen humortalanul ható humoreszkjeit Lauka Gusztáv, aki Bernáth Gazsi szerint »olyan bolondja volt a Wagner-muzsikának, hogy amikor ez az okleveles hallszervbakó maga dirigálta nálunk valamelyik bombardmanját, nekivadult lelkesedésében hátamögötti szomszédjának jegygyűrűjét rugdosta le a kezéről«. A felvirágzó reklám-Szédelgésről is volt Bernáth Gazsinak szava ; elmesélték, hogy ide most egy amerikait várnak, aki hamis tyúkszemeket készít és rak be, melyek ugyanúgy fájnak, mint a valódi tyúkszemek. — A föllendülő várost Pálffy Albert is büszkeséggel vegyes derűvel szemléli már abban az időben, amikor az ifjú Pestet ifjú Budapestnek hívták. Rákosi Viktor — Sipulusz néven — ekkoriban keresi fel a visszamaradt budai kispolgárokat, hivatalnokokat, a nagyváros kisembereit és tárja elénk tréfás típusait, mint pl. a Lánchíd— Pálffy-tér vonalon közlekedő csavargőzös kapitányát, aki ifjúkorában hosszabb járatokon parancsnokolt : Óbuda—Budafok között. Családi körben ringó testtartással jár, dörgő hangon vén tengeri medvét játszik, viharokról, hajótörésekről mesél. A PESTBŐL BUDAPESTTÉ EMELKEDŐ főváros leghűségesebb humoristája azonban Porzó volt (Ágai Adolf). 1842-ben került fel Pestre, 1908-ban jelentek meg az évtizedek folyamán felgyülemlett karcolatai, emlékezései a városról, kötetbe gyűjtve : »Utazás Pestről Budapestre« címen. Novellái közt is akad pesti rajz bőven. Anekdotázó stílusban eleveníti fel a változó és letűnő régi utcákat, tereket, piacokat, házakat, kávéházakat, színházakat, mulatókat. Megismertet a régi pesti írókkal, jellegzetes utcai, kávéházi alakokkal, piaci kofákkal, a rendőrrel stb. A három város egyesülésekor, újévre, 1873-ban írta »Budapest ezer év múlva« című tárcáját. Mint a mult század hasonló utópiáira, Ágaira is hamar rácáfolt az idő. A város ugyan még nem nyúlik Vácig, Fehérvárig és szerencsére még az öt millió lakost sem érte el, sőt, egy időre most bizonyára vissza is fejlődik, de az 1873-as ábrándból sok, minden megvalósult, egy és más kompromittálódott is már azóta. Van önálló magyar Nemzeti Bankunk, pénzverdénk, idegenforgalmunk, repülőjárat, lift, zenélőtömb (rádió). A fűszeresek sem fogják már többé fenségnek szólítani a szakácsnőket — hála a késve, de még idejében érkező demokráciának. Ágainál olvasunk egy száz év előtti tragédiáról, melyet a Nemzeti Színház mutatott be. A darabnak sehogysem akart vége szakadni. A színháznak akkor saját gáztartálya volt, ebből folyt a gáz a színpad és a nézőtér lámpáiba. Az V. felvonás alatt a rendező észrevette, hogy baj van a gázzal. Szól a színészeknek : Fejezzétek be gyorsan, mert elfogy a gáz és sötétben marad a színház! — A darabnak rettenetes tömegvérengzéssel, szerelmi tragédiával kellett volna végződnie. De a rendező szavaira Szentpétery, aki az apaszerepeket játszotta, megváltoztatta kegyetlen nézeteit, besietett a színpadra, egymás karjába tolta a szerelmeseket és így kiáltott : »Mindent feledve, legyetek boldogok!« A függöny lehullt. 300