Budapest, 1946. (2. évfolyam)

8. szám - KÉPESSY JÓZSEF: A sport építőmunkája

Кépessу József A SPORT ÉPÍTŐMUNKÁJA Л helyreállított népligeti diákstadion Вйсстановленныи Стадном для Учащейся Молодежи и Городском Парке The repaired Students' Stadium in the People's Park 1-е Stadion des Etudiants reconstruit au »Bois du Peuple« Budán még nem ért véget a felszabadító harc, amikor a szabad sajtó első példányának egyikében, a »Szabadság«-ban Dollai Antal, a Magyar Testnevelési Főiskola igazgatója, Kreisz László dr. főorvos, a Sportszanatórium vezetője és e sorok írója felszólítást tett közzé : Sportemberek jelentkezzetek! Később megtudtuk, hogy odaát Budán, egy-egy csodával határos módon átkerült lappéldány böngészése után boldog irígykedéssel sóhajtott fel Mező Ferenc dr olimpiai bajnokunk, a kultuszminisztérium testedzési osztályának vezetője és Csaplár András dr, a 20 kilométeres síkfutás magyar világrekordere : »Boldog pestiek! . . . Ok már szervezkednek! . . .« Ma, egy esztendő s néhány hónap távlatában büszke öntudattal szögezzük le a való tényt : a sportemberek is az első építők, az első szervezkedők között voltak. Gránátbecsapódások tüzében tartottuk első értekezleteinket akkor, amikor még állandó életveszélyt jelentett a bunkerekből való napvilágrakerülés. Az asszonyok morogtak is eleget : békében a vasárnapi ebédet szakítottuk félbe a meccsek miatt, most pedig, amikor már megúsztuk a háborút, terrort és ostromot, a bőrünket visszük vásárra csak azért, hogy arról beszélgessünk, él-e Sárosi György dr ? Igaz-e, hogy porig égett az MTK pálya? Áll-e még a szigeti Fedett uszoda, a Millenáris vagy a Sportcsarnok? így kezdődött s hogy boldogan folytattuk s szolgáljuk ma is a testnevelés ügyét, az természetes, mert nemcsak kötelességünk, hanem szenvedélyünk ez. Amikor elült a harci zaj s lassanként megindult a város alélt, megtépett testében a vérkeringés, bizony szomorú örökség maradt reánk. Pusztulás, romok mindenütt. Az MTK hatalmas sporttelepe, melynek gyepén világraszóló magyar győzelmek születtek, hol a legjobb angol, osztrák, cseh és olasz csapatok felett diadalmaskodtunk — egyetlen romtenger. Porig égett minden. Apokalipszis. Az FTC pályán már kisebb a baj, itt csak az egyik tribün ásít foghíjjas, üres szájjal az ég felé. A Sportcsarnok azonban áll! Szinte csoda, hogy a Keleti pályaudvar közelében ilyen jól megúszta a vészt ez a pompás létesítmény. A Millenáris pálya betonteknőjén, a kerékpárosok egyetlen otthonában hatalmas tölcsérek s az új lóversenypálya karcsú tribünje megtépázva ereszti át rozzant tetején a havas esőt. De ép az Elektromosok sporttelepe a Duna partján, az a pálya, melyen nyári estéken tündéri reflektorfényben nézték tízezrek a polgármester által alapított Szent István kupa-mérkőzések döntőit. A szigeten nincs nagyobb baj. Ablaknak ugyan hírehamva sincs, de a nyitott és fedett uszoda, a világhírű magyar vízipólózok és úszók otthona hamarosan üzemképes lesz s a MAC pálya korszerű betón lelátója is sértetlen maradt. Budán a BBTE Pasaréti-úti sporttelepén a belövések megkímélték az épületet s az éktelen nagy kráterek és kiégett német harckocsik csak a tennisz- és salakpályát csúfítják. Lent délen azonban, a Szentimreváros szép sporttelepén, az egyetemiek otthonában annál nagyobb a baj. A BE AC pálya, az 1935-ös főiskolai világbajnokságok régi színtere csúnyán elpusztult. A hatalmas, modern betónépület beszakadt s a büszke létesítmény, melynek tetejéről megcsodáltuk a világ valamennyi kultúrnemzetéből idesereglett főiskolás atlétákat, U-betű alakra görbülve, mélyen beszakadva hirdeti a pusztulást. Kint a Népligetben, a diákstadionban hat találat tépázta meg a karcsú tribünt. S ott, ahol azelőtt boldog diákkacagástól hangzott minden, most névtelen sírok, hevenyészve összetákolt keresztek, elhagyott ütegek és lőszerek hirdetik a háború nyomát. Ezt láttuk 1945 februárjának elején. Ezt a pályák terén, de ugyanilyen szomorú volt a helyzet a felszerelések vonalán is. A gumi, bőr és textilanyagok elpusztultak. A sportcipők, ingek, labdák elkallódtak s ami a legfájdalmasabb : az ifjúság jórésze is szétszóródott. 14—15 esztendős gyerekemberek tízezreit vitték csábító jelszavakkal határontúlra, testi-lelki pusztulásba. íme, így festett a mi »sportörökségünk«, a legszomorúbb háborús hagyatékok egyike. Aztán megindult az alkotó munka. A Millenáris sporttelepet a kerékpárosversenyzők, a székesfőváros lelkes alkalmazottai és a Munkás Testedző Egyesület 301