Budapest, 1946. (2. évfolyam)

8. szám - GERÉB LÁSZLÓ: Budapest humora

polgárságon van a magyarosodás sora«. A Mi hír Budán? rovat farsangkor fölsorolja a jogászbált, kaszinóbált, kereskedőbált stb., majd kifejti, hogy Kínában az etikette még fejlettebb. Ott farsangkor még többféle bál van : csengetyűcsinálóbál, kertészbál, veszekedéscsinálóbál, tizedrangú mandarinok bálja stb. Elmondja, hogy melyik kínai bálon milyen nyelven beszélnek. A társadalmi és nyelvi megoszlást ostorozta ez a kis szatira. GYAKRAN KARIKATÚRÁK, tréfás rajzok is voltak az »Életképek«-ben. A képekhez szöveg is íródott. Méltán hírre vergődtek Gál Józsefnek, a Peleskei nótárius c. bohózat szerzőjének humoros képmagyarázatai a negyvenes években. Ezek a régi Pest humorának legkedvesebb emlékei. A polgárosodásért és a rendiség ellen küzd, amikor falusiakat hoz fel Pestre. Pl. a földesurat, aki nejével és két gyermekével látogat fel a fővárosba és elhatározza, hogy egyúttal Pozsonyba is elhajózik. Még pedig az iíjdonságszámba menő gőzhajón. Igen ám, de a hajó korán indul. Az uraság ráüzen legényével a hajóra — akárcsak falujában a kompra, — hogy várjon egy órát, ő későbben j ön. A haj ó nem vár, a nemzetes úrék lóhalálában rohannak ki a Dunapartra — de a hajó már elindult. Mi telhetett a haragvó földesúrtól? Fölképel egy ott röhögő csavargót. De a csavargó se rest : visszaüti. Az úr fenyegetőzik : meglakol, mert nemes embert ütött meg. A csavargó azonban előhúzza szurtos inge alól az armálisát. Erre nemesünk megnyugszik, mert nemes kéztől kapta a nyaklevest. Küzd a földbirtokot megkötő ősiség ellen, de egyben óva inti a gazdasági életben járatlan falusi magyart a városi elemek veszélyes versenyétlő. »Financiális gyakorlat« című karcolatában az ifjú Láposi Eleket apja gyakorlati tapasztalatok szerzése céljából küldi fel Pestre. Az ifjú hamar nyakára hágott pénzének. »De — írja Gaál — barátai hamar megvigasztalták csüggedő lelkét, biztosítva őt, amenynyiben apja vagyonából élő embernek fia Pesten nem maradhat pénzszűkében, számos derék lakói lévén a városnak, kik nem hagyják egy híres családnak fiát is pénzzavarban kínlódni, hanem segítik azt, mint nagy Hunyadinkat az oláhok a Rigómezőn s az ős iránti tiszteletből azon vannak, hogy ne szenvedjen a magyar nemes hosszú ideig pénzszűkében, hanem ha veszni kell, vesszen egyszerre mindenestül, mint ősapáink a Sajónál vagy Mohácsnál«. A fiatal Láposi fölvesz tehát ezer forint kölcsönt egy pénzhajhásztól olyképen, hogy kétszáz forintot pénzben kap, a többit áruban : egy csomó teknősbéka fogpiszkálót egy kijátszott, ócska kremonai hegedűt, két klarinétot és három új trombitát, tizenkét pár gumielasztikum sárcipőt, sarkantyúkat, szalmakalapot, székeket, kovakövet, borecetet, üres hordót stb. Láposi a szerződést eleinte nem akarja aláírni, de a hajhász kijelenti, hogy a sok lomra vevőt tud, ha a vételár felét ő kapja provizióképen. A kölcsön tehát létrejön, az ügynök a lomot állítólag 200 forintért eladta, átad belőle százat, az egéz ügylet után ötszáz forint kamatot köt ki s így kap Láposi Elek első financiális gyakorlata alkalmával 1500 forintos kötelezvény ellenében 300 forintot. A VÁROS ÁLLAPOTAIT gúnyolja és haladásért izgat »Átszállítási mulatság« című rajzában. Télen fölszedik a hajóhidat és ilyenkor csak órákig tartó bajlódással lehet bárkán egyik partról a másikra menni. Pedig a pestiek átkívánkoznak rác-ürmöst inni, amit svábok készítenek bornak nevezett ecetből és rothadt szőlőből. Az átszállítást goromba hajósok végzik, kik a Rácvárosban, a Gellérthegy oldalában laknak vagy a Ferencvárosban, ahol homokon kívül házakat is lehet látni. A hajósok a borravalót nem adó utasokkal úgy gorombáskodnak, mint ha állandóan Moritz Saphirnak »Humorist« című lapját olvasnák. Gaál József tréfás bibliai hangon írta ezeket a tárcákat, mintha tudat alatt megérezte volna, hogy ezzel is stílszerűen festi alá egy honfoglalás kezdeti küzdelmeit. »A szél Pesten« című képmagyarázatából idézünk néhány mondatot : »Szép vagy te, ó, Pest! ifjú városa azó Magyarországnak és gazdag is volnál, te, ha mind arany volna, ami fénylik . . . Mikor eljönnek a zúgó északi szélnek napjai és a tetőkről pattogva hullnak a cserepek . . . akkor tetőpontját éri a te lakóidnak boldogsága. Akkor istenekké válnak a te lakóid, mert felhők között lakoznak és járnak fellegekben, mint 298