Budapest, 1946. (2. évfolyam)

8. szám - DR.DOBROSY BÉLA: A gyógyfürdők és a Tabán jövője

Európa egyetlen városa sincs megáldva annyi és olyan gyógyhatású hévvizzel, mint Budapest.'Ennek ellenére még mindig kevés intézkedés történt e páratlan kincsnek mind a széles néprétegek, mind a jövedelmező idegenforgalom szolgálatába való állítására. Különösen a két világháború közötti időben lett volna alkalom fürdőkultúránk fejlesztésére, amikor az ország és a főváros ipara, kereskedelme és idegenforgalma szerencsésen és gyors ütemben fejlődött. Az a lelkes kis csoport, amely fürdőorvosokból, geológusokból, a gyógyhelyi bizottságból és idegenforgalmi szakemberekből állott, mindent elkövetett, hogy felrázza az illetékeseket a Fürdőváros megteremtésére. Sajnos, szavuk sok tekintetben a pusztában veszett kiáltás maradt. Utána jött az ostrom, mely a budai fürdőket részben vagy egészben rombadöntötte, az értékes berendezések jórészét pedig már előzetesen nyugatra »mentették«. Most, amikor az újjáépítés megkezdődött, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy egységes és jó szakemberek bevonásával elkészített terv szerint teremtsük meg mindazt, ami fővárosunk természeti kincseinek teljes kihasználását minél előbb lehetővé teszi mind tudományos (vagyis gyógyító), mind pedig szociális és jövedelmi szempontból. Ne feledjük el, hogy a reuma népbetegség, mely az összes kultúrállamok statisztikája szerint több embert tett részben vagy egészen munkaképtelenné, mint a rettegett tuberkulózis, melynek kimenetele gyógyulás vagy halál, míg a reumás betegségeké az elnyomorodás, ami súlyos tehertételt jelent a család és társadalom számára. Le kell szegeznünk azt is, hogy Magyarországon és Budapesten a reumás betegséget még ma is csak drága pénzért lehet gyógyítani ; ugyanakkor hőforrásaink vize — naponta több millió liter — nagyobbrészt kihasználatlanul ömlik a Dunába. Ezek után gondolkozzunk azon, hogy mit kellene tennie a Székesfővárosnak máris, egyfelől a saját érdekében, másfelől szociális, kulturális és idegenforgalmi szempontból. Ezzel tulajdonképen adva van a tennivalók sorrendje is. Elsősorban a főváros jelenlegi anyagi helyzete sürgeti, hogy üzemei rentábilisak és jövedelmezők legyenek, másodszor a szociális szempontokat kell szolgálnia azzal, hogy lehetőséget teremt a szegényebb néposztályok gyógyítására, ugyanakkor szolgálnia kell a tudományos kutatást és magához kell rögzítenie az idegenforgalmat. Mindez romfürdőkkel, elavult és DO BROS SY BÉLA D R. A GYÓGYFÜRDŐK ÉS A TABÁN JÖVŐJE Vá к á r Tibor tervvézldtdivál hiányos felszereléssel elképzelhetetlen, sőt meg sem kísérelhető. Az idő pedig sürget, mert a magán- és idegen tőke máris jelentkező érdeklődése, —- később térhódítása — rá fog feküdni az északi, vagyis József-hegyi forráscsoportra (Császár- és Lukács-fürdők) és pótolhatatlan kárt okoz anyagilag a Fővárosnak, mint a legtöbb forrás tulajdonosának, másrészt a reumakérdés irányítása és megoldása kiesik a főváros kezéből, nem is szólva az idegenforgalom átterelődéséről. A felsorolt szempontoknak megfelelő új gyógyfürdőtelep tervének kialakítása előtt még foglalkoznom kell a »Tabáni Fürdőváros» és általában a Tabán kérdésével. Ezzel kapcsolatban évtizedekre visszamenően számos építészeti és városrendezési terv és monográfia látott napvilágot. Legutóbb pedig a »Budapest« foglalkozott vele. A tervek többnyire építészek és városrendezéssel foglalkozók szülöttei, holott a jelenkor számos olyan követelményt támaszt, amelyek megoldásához más tudományszakok bevonása és véleménye is nélkülözhetetlenné válik. Különösen vonatkozik ez egy fürdőváros vagy fürdőtelep elhelyezésére, melynél az irányt a geológus, meteorológus és klimatológus, a szükségletet pedig a fürdőorvos szabja meg, míg kiváló építészeinkre csupán a nemesveretű kivitelezés munkája vár. Vigyázni kell arra, hogy az üdülőt vagy beteget elsősorban nem az építészeti külsőség, hanem az fogja érdekelni, hogy a fürdőtelep könnyen megközelíthető, egészséges fekvésű, zajtalan, belső berendezésében egyszerűen kényelmes és a gyógyítás minden lehető és korszerű eszközeivel felszerelt legyen. Mindenekelőtt tehát a fürdőtelep helyének a kiválasztása fontos. Fürdőváros kialakításáról Budapesten nem igen lehet szó, mert a források többsége két, egymástól távol fekvő hegyből, vagyis a Gellért- és József-hegyből származik, így a két helyet nem lehet egybeépíteni a nagy távolság miatt, csupán fürdőtelepck kialakításáról lehet szó. Valamennyi gellérthegyi forrás a székesfőváros tulajdona, s ezek többsége a Rudas- és Szent Imre-fürdőkhöz tartozik, míg kisebb részük a Gellért-fürdőt táplálja. A források elhelyezkedése miatt vélték és vélik ma is a székesfővárosi fürdőtelep helyéül a Tabánt a városrendezők és építészek. Pedig ha megvizsgáljuk, hogy a Tabán alkalmas-e olyan igazán világvárosi fürdőtelep kialakítására, amely méltóan reprezentálja Budapest hévíz-, gyógy- és ivókúra forrásait, akkor — részletes és beható vizsgálódásaim alapján — csak nemmel válaszolhatok a kérdésre. A Tabán egy szűk, szabálytalan háromszögalakú, észak felé nyitott, igen alacsony fekvésű völgy, amit állandóan szántanak az északi szelek, melyek magukkal hozzák az óbudai és újpesti gyárak kormát s a Gellérthegy meredek 295