Budapest, 1946. (2. évfolyam)

7. szám - GENTHON ISTVÁN: Budai emlékek szerte a világban

hozni. Inkább kultúrtörténeti relikvia, mely szintén figyelmet érdemel. A bécsi Szent István-dóm őrzi Boldog Margit fenyítő ostorát —flagellum S. Margaretae Virginis, — mellyel a nyulakszigeti apáca büntette és fegyelmezte magát. A Képes Krónika menetben vonuló, hajlott flagellánsai jutnak eszünkbe, igaz hogy ekkor, egy századdal később, az önsanyargatás, mint legfőbb aszkézis már a nyilvánosság elé kívánkozott, nem bújt meg a dominicana-kolostor cellájában, mint az Árpádház idejében, azon a szigeten, mely később Szent Margit nevét örökölte. Tétován említem a következő adatot. A bretagnei Louannec templomában rejtőzik Szent Ivó sírja, ki 1303-ban halt meg. A gazdagdíszű síremléket Maítre Jacques de Hongrie készítette. Magyar szem tudtommal nem látta e nevezetes tumbát. Gábriel Asztrik, a francia-magyar történelmi kapcsolatok kipróbált búvára figyelmeztetett erre az adatra, néhány bibliográfiai utalás megjelölésével. Fájdalom, a vonatkozó könyvek hiányoznak könyvtárainkból. Budai volt-e Jakab mester vagy az ország széléről való : addig nem tudjuk, míg valaki sírjához el nem jut s a francia levéltárak és könyvtárak páratlan anyagába bele nem feledkezik. Problémamentes a következő emlék. A bécsi Weltliche Schatzkammer őrzi a német császári koronázásnál nagy szerepet játszó ú. n. Mauritius-schwert-et, Szent Mór kardját, a korai kétélű pallosok egyik remekét, melyről okleveles adat alapján tudomásunk volt, hogy Zsigmond király császársága idején a többi koronázási kincsekkel együtt Budára került. Zsigmond szerette maga mellett tudni ezeket a drágalátos ékszereket. Az okleveles adatot most a műtörténet igazolja. A kard legfelső hüvelylemeze ebben az időben, 1421—1424 közt elveszhetett. Zsigmond, a gondos uralkodó pótoltatta, hogy ő volt az és Budán pótoltatta, azt megcáfolhatatlanul bizonyítja a sodronyzománc-technika, mely ez apró, négyszegletes mezőt életre hívta. Harcias Frigyes drezdai kardja — Zsigmond ajándéka — ezután nem áll egyedül, társ nélkül búsongva az irodalomban. ZSIGMONDHOZ KAPCSOLÓDIK egy másik, rejtélyes emlék is. A granadai, spanyolországi egyetemi könyvtár Albertus Magnus egy kódexét őrzi, História Naturalis címmel. Egyetlen lapját láttam reprodukcióban, nem vitás, hogy mestere a titokzatos Martinus Opifex, Zsigmond bécsi breviáriumának és feleségének, Borbálának házi miniátora. Az istentelen, kikapós Borbála Trója történetét illusztráltatta vele s Márton mesterért ma Svájc, Ausztria és Magyarország vetekszik, eredmény nélkül. Szomszédállammal kapcsolatos az alábbi adat. Ylad Drakul oláh vajdát Budán lefestették, az eredeti képnek két másolata még most is látható Bécsben. Érdemes lenne utánajárni ennek a tudósításnak. A románokat éppúgy érdekelheti, nemzeti hősük lévén, mint minket, kik Budán ecsetet adtunk a festő kezébe, hogy az halhatatlanná tegye a vajdát. Messze vezetne, ha az ötvösség egyik legelőkelőbb technikájáról, az úgvnevezett roude feosse-zománcról kezdenék áradozni. Az esztergomi székesegyház ilv technikával készült, soha felül nem múlható remeke, Mátyás király kálváriája, a magyar birtoklás boldog tudatában csendre int. Csak azt kell még hozzátenni, hogy hasonló technikával készült káprázatos ékszerek találhatók az esseni dómban. Hogy kerültek oda? Tudomásunk szerint Albert király felesége, Erzsébet királyné zálogosította el ezeket 1440-ben. Hogy Budán készültek-e, hol Zsigmond király az esztergomi kál-Szent Mór kardja The sword of St. Morice a bécsi kincstárban in the Vienna Treasury Мечь Св. Мора Epéé de Saint-Maurice в венской сокровищнице dans le trésor de Vienne váriát őrizte, vagy a francia fővárosban, hol ezt a kálváriát formálták, további vizsgálat fogja eldönteni. Zsigmondtól a történelemben mindössze egy lépés vezet Mátyásig. Az előbbi az utóbbinak — XVI. századi krónikások szerint, kiknek hiedelmét a legújabb történetírás mérlegelni kezdi — nagyapja volt. Azt hinnők, a nagy humanista királlyal foglalkozó óriási irodalom már minden problémát kimerített. Éppen fordítva, ez a gazdag kor újabb és újabb emlékek révén gyarapodik. ILLENÉK EGYSZER gondosan tanulmányozni a salzburgi vár (ú. n. Hohensalzburg) egyik famennyezetes, vörösmárvány díszes termét, melyet a Mátyástól megszökött Johann Beckenschi agerpüspök ékesíttetett, ki címereit is elhelyezte a teremben. A maшт Ё •