Budapest, 1946. (2. évfolyam)

5. szám - SZILÁGYI ÖDÖN: A rádió újjászületése

Elhatározzuk, hogy mától kezdve rendes hivatalos órákat tartunk. Délfelé mind többen érkeznek. Ügy öleljük, csókoljuk egymást, mintha nem is néhány hete, hanem évtizedek óta nem találkoztunk volna. Itt van már Polgár Tibor. Az első arcvonalból sietett ide a romházak falai mellett osonva, dunaparti lakásából. Megjött Cserés Miklós is. ő együtt bujkált Örley Istvánnal az Operett Színház pincéjében. Szegény örley már soha többé nem lépi át a rádió küszöbét. Megérte a felszabadulást, azután egy átkozott bomba odaátról Budáról megölte. Rákóczi Pétert sem látjuk többé. A nyilasok elhurcolták és meggyilkolták. Remény és kétségbeesés között baktatunk hazafelé. Vájjon kiknek jobb? Akik már meghaltak, vagy nekünk, akik egy temető élő halottaivá váltunk? Január 22 Az orvos reggel megint itt volt. Azt mondta, egy kicsit jobban vagyok. Lehet, hogy már nyolc nap múlva felkelhetek. Szegény, ha tudná! Ma az István-úton és a Dohány-utcán megyünk befelé a városba. Feleségem ötlete. Azt állítja, hogy szűkebb utcákban biztonságosabb járni. Elérjük a Rózsákterét. Tíz lépéssel mögöttünk négy fiatal nő követ. Éles sivítás hasítja át a levegőt. Csattanás és négy felszabadult szív ismét megszűnt dobogni. Vissza akarok fordulni. A feleségem szótlanul nemet int és botorkálunk tovább. Az utcák teljesen kihaltak, de a rádió épületében a legnagyobb csodálkozásomra, valóságos embertömeg fogad. Javarészét nem is ismerem. Csakhamar kiderül, hogy ezek az igazolvány- és karszalagvadászok. Uj gyüjtőszenvedély lett ez hirtelen Budapesten. Van olyan, akinek nyolc-tíz igazolvány lapul meg a zsebében. Ortutay alig tudja elhárítani magától meg-megújuló támadásaikat. De szép számmal jelentkeznek régi munkatársaink is. Főleg a munkások és az altisztek. A legtöbbje a környékbeli otthonából gyalogolt be hozzánk. Azonnal munkához látnak. Nem kell itt senkinek parancsszó vagy utasítás. Munkás és tisztviselő egyaránt nekilát a romok eltakarításának. Valaki örömteli csatakiáltással két csomaggal rohan felénk. Az egyikben néhány kiló köménymag, a másikban szárított főzelék van. Az óvóhelyen találta. Rögtönzött népgyűlést tartunk és elhatározzuk, hogy az egyik szobában tűzhelyet építünk, ahol megfőzhetjük szerény ebédünket. Tüzelőt a kert fái szolgáltatnak, egy-egy kanál zsiradékot pedig holnap mindenki hoz magával. Január 23 A tűzhely elkészült. A kivágott fák vidáman pattogtak benne, zsírt azonban alig hozott egy, kettő. Nem baj. Jó a köménymag egyszerűen vízben kifőzve is. Az a fő, hogy meleg, mert bizony komiszul fázunk az ablaktalan hideg épületben. A karszalagosok rohama tovább tart. Kénytelenek vagyunk lezárni a kaput és csak azokat beengedni, akik valóban hozzánk tartoznak. Már több mint százan vagyunk. Kelen Péter Pál a műszakiak segítségével az erősítőt igyekszik rendbehozni. Ortutay kiadja a rendelkezést, hogy jövő héten tartjuk az első műsormegbeszélést. »Nem lesz ez korai?« —kérdem. »Nem — feleli határozottan — Minden héten megtartjuk a műsorűlést, hogy mire itt az idő, az újak beletanuljanak. Bármilyen céltalannak is látszik e pillanatban, mégis mindenkinek úgy kell dolgozni, mintha már a jövő héten indulnánk«. Bombatölcsér Bomb-crater Воронка сделанная бомбой Creusé par une bombe Január 26 Már több mint kétszázan vagyunk. Ma saját elhatározásunkból, minden hivatalos intézkedés nélkül, házi Igazoló Bizottságot szerveztünk. A szellemi romokat igyekszünk minél hamarabb eltakarítani. (Ez jobban sikerült, mint általában a többi Igazoló Bizottságoké, mert az elítéltek száma több mint huszonnégy százalékot tett ki.) Január 28 Egyelőre eltöröltük az ünnepnapokat. Vasárnap is bejárunk dolgozni. A serény munkának máris megvan a látszata. Kezdenek eltűnni a romok. Három-négy szoba ablakai már üveget is kaptak. Éhezünk, fázunk, de vagyunk. Felszabadult lélekkel vidáman dolgozunk. Február 3 Létszámunk már megközelíti a háromszázat. Hol vagyunk már attól a bizonyos hat embertől! Egész kis rádiós hadsereg áll a rendelkezésünkre. Ahogy végignézek A nagy studio The main studio Бльшоео студио Le grand studio rajtuk, meg kell állapítanom, hogy valamennyi hős. Fizetést nem kapnak, kosztjuk egy csésze köménymagos melegvíz, de azért sehol sem látni csüggedést az arcokon. Ortutay újra és újra végigszáguld az egész épületen. Mindenkihez van egy biztató szava. »Holnap nagy napunk lesz — közli velünk—, mindegyikünk kap félfélkiló kenyeret!« Olyan izgalom vesz erőt rajtunk, mintha legalább is megütöttük volna a főnyereményt. Február 4 Valóban megkaptuk a kenyeret. Sajnos, hosszú az út a Nefelejts-utcáig. Mire hazaértünk feleségemmel, útközben megettük ; nem baj, állítólag két hét múlva újra kapunk. Február 7 Éled a temető! Az utcákon naprólnapra több az ember. Most már könnyű a Szabadság egy-egy példányához jutni. Ökölharcot kell érte vívni a Rökk Szilárdutcában. Pedig elég drága. Negyven fillér! Vannak, akik feketén vásárolják, egy pengőért. Kinek van ennyi pénze, hogy ilyen sokat tud adni egy újságért! Órtutay ma közölte velem, hogy rövidesen Debrecenbe utazik a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz és az ideiglenes nemzeti kormányhoz, hogy segítségüket kérje a mielőbbi induláshoz. Honnan lesz adóberendezésünk? Február 9 Most már sok színész és felolvasó is jelentkezik. Amikor közöljük velük, hogy egyelőre szerepeltetésükről nem lehet szó, csalódottan távoznak. Szegények azt hitték, hogy jövő héten már szerepelhetnek a mikrofon előtt. Újabban mind többen jelentkeznek, akik felhívják a figyelmünket, hogy itt vagy ott van elásva adóberendezésünk. Idáig minden hír valótlannak bizonyult. Reménykedve mentünk a jelzett helyekre, de csak ócskavasat találtunk. Február 13 Budapest felszabadult! A diadalmas Vörös Hadsereg szétmorzsolta az utolsó ellenállási fészket is. Ortutay még mindig nem tudott elutazni Debrecenbe. Nem lehet kocsit kapni. A műsorűlések zavartalanul tovább folynak. Lassanként kialakulnak az egyes osztályok. A zenei osztályt Lajtha László vezeti, az irodalmit Pamlényi Ervin, a drámait Cserés Miklós. Mindegyik tele van ezernyi ötlettel és tervvel. Csak már megindulnánk! Február 21 Az orvos csak ma engedte meg, hogy egy kicsit kisétáljak az udvarra. Megdicsért, hogy ilyen hűségesen megfogadtam és betartottam a tanácsait. Nem vitt rá a lélek, hogy megvalljam az igazat. Büszke vagyok az utcánkra is. Mindenütt rend és tisztaság. Elvtársainkkal saját erőnkből tataroztuk ki a házakat és szállítottuk el a szemetet és romokat. Bent a város még mindig szörnyű állapotban van, de itt a munkás erő és akarat ebben is diadalmaskodott. Ma megkaptuk a fizetésünket is. Az első pénzt a felszabadulás óta. Az emberek alig akarták elfogadni. Azt mondták, felajánlják a rádió újjáépítésére. Ingyen akarnak dolgozni, mint valamikor lelkes elődeik a Nemzeti Színház felépítésénél. Mindenki boldog, hogy munkájával hozzájárulhat a demokratikus magyar rádió megindulásához. Március 3 Most már biztos, hogy Budapest újra a régi lesz. Az utcákon alig lehet járni az emberektől. Alkalmi árusok mindenfelé. Már javítják a villamosok felső vezetékét. 193