Budapest, 1946. (2. évfolyam)

5. szám - RADNÓTI MIKLÓS: Kél vers

Nálunk bent nagy az izgalom. Ortutay indul Debrecenbe. Úgy búcsúzunk tőle, mintha hosszabb északsarki expedícióra utazna. Március 12 Üzenet jött Debrecenből. A tárgyalások örvendetes mederben folynak. Március 20 Ortutay megérkezett. Indulunk! A dátum : május 1. Vorosilov marsall nagy megértéssel karolta fel a magyar rádiózás ügyét. Minden tőle telhető segítséget megad. Az ideiglenes kormány szintén. Reméljük, hogy addigra már lesz villany is, hogy minél többen hallhassák szavunkat. Április 10 Lakihegyen megindult az adóállomás építkezése. A Il-es és a III-as Stúdió is készül. A legnagyobbat, a VI-ost érte a legtöbb kár. Egyik oldala beomlott. Eürge munkáskezek igyekeznek rendbehozni. Április 12. Egyelőre, amíg nincs villany és tart a készülékhiány, hangszórókat állíttatunk fel a város különböző pontjain, hogy Budapest legalább így élvezhesse adásainkat. Alig tudunk néhány hangszórót összeszerezni. Csak a város négy-öt forgalmasabb pontjára jut belőle. Április 20 Megindultak a próbaadások. A hangszórók bizony recsegnek, de nem fontos. Még néhány nap és végre megindul a komoly munka. yiájus 1 Az első szabad május elseje! A Nagykörúton ismét csilingelnek a villamosok. Az utcákon végeláthatatlan tömeg özönlik a Hősök-tere felé. Örömtől ujjongó arcok. Vidáman lengő zászlók. Feldíszített ablakok. A munkának ezen a csodálatosan szép ünnepén mi duplán ünneplünk. Ha gyenge szóval is, de végre megszólalunk. Ortutay még 1944 nyarán megállapodott Bajcsy-Zsilinszky Endrével, hogy ha megindul a szabad magyar rádió, ez a mondat fog elhangzani először a mikrofon előtt : »A magyar rádió végre magyar«. Szegény Bajcsy-Zsilinszky nem érhette meg a mi kis külön ünnepünket, de a mondat, az ő mondata száll el először az éterbe: »A magyar rádió végre magyar.« Azután Miklós Béla miniszterelnök lép a mikrofon elé. Első mondatai a hála szavai a Szovjetúnióhoz és szövetségeseihez. Majd helyszíni közvetítés következik a Hősök-teréről. Felcsendül Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád hangja. Lélekben ott vagyunk velük, a mámorosan ünneplő tömeggel és e pillanatban elfelejtünk minden eddigi szenvedést, keserűséget, bánatot és nélkülözést. Csak egy tölti el a lelkünket : felszabadultunk! Ortutay Gyulával némán szorítunk kezet. Túl vagyunk a nehezén! A munka ünnepén megszületett a demokratikus magyar rádió . . . KOL UM BUSZ »In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi« így kezdte régen s most nem ér rá naplót írni. A könyvben szél lapoz. Otthagyja, másra gondol, fölötte vad, feszes, nagykarmú ég dorombol. Kolumbusz szétvetett lábakkal áll s az éjben négy lázadó kuporg az árbocok tövében, s hintál a nagy hajó és zeng a sok vitorla. Tévedne Rodrigo? Lehet . . . S szűk lesz a torka. Dehát a fűcsomók nem földközelt mutatnak? és láttam én magam, madárraj szállt nyugatnak, tegnap meg egy galamb. S »föld! föld!« — üvölt a hang. És péntek volt, két óra és sötét a hajnal, »Laudetur« — mormolták s álltak levett kalappal / FJÚSÁG Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett s követték társai, az ittas tengerészek, szagos szél támadt és lábához hullt egy fészek, s egy zöld majom szaladt feléje s rázta öklét : érezte már, hogyan kezdődik az öröklét. Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett. Legyintett. S hátraszólt valami semmiséget. 194