Budapest, 1946. (2. évfolyam)

5. szám - SZEMERE JÁNOS: Az ötvenéves földalattitól a gyorsvasaiig

Л földalatti aranyérmet nyert a párisi világkiállításon Метро получило золотую мелаль на парижской выставке The gold medal won by the underground at the Paris Exhibition Médaille d'Or du Métropolitain á 1'Exposition Universelle de Paris tésével volna elkerülhető, illetve megszüntethető. Villamosvasúti vonalaink ugyanis, még azok is, amelyek a legnagyobb tömegforgalmat bonyolítják le, nem érték el teljesítőképességük határát és ha elegendő személyzet és jármű állana rendelkezésre, továbbá az autóbuszjáratok is a szükséges mértékben megindulhatnának, a jelenleginél lényegesen nagyobb forgalmat tudnának lebonyolítani. Hogy mikorra várható az utasforgalom oly nagymérvű emelkedése, amellyel a szokásos útfelszíni közlekedési eszközök már nem tudnak megbirkózni, arra nézve érdekes következtetések vonhatók le az elmúlt évek utasforgalmának alakulásából és a főváros népesedési^mozgalmából : A grafikonból látjuk, hogy 1924-től 1944-ig a főváros lakosságának száma lassan emelkedik, ugyan-180 ezen idő alatt a BSzKRt utasok száma az 1932-ős mélyponttól eltekintve rohamosan növekedett. Míg a lakosok száma kereken 30 százalékkal nőtt meg, az utasok száma több mint 180 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a lakosság jobban rászokott a közlekedési eszközök használatára. 1924-ben átlagosan évente 220 utazás jutott egy lakosra, 1943-ban ez a szám több mint kétszeresére (490-re) emelkedett, vagyis minden lakos átlagosan egy és egyharmad utazást tett naponta. Az 1945. évben a főváros lakosainak száma és az utasok száma is alaposan lecsökkent, de különösen biztató, hogy bár a BSzKRt csak május hónapban indította meg nagyobb arányokban a forgalmat, mégis 208 millió utasával elérte az 1924. év utasforgalmát és erre az évre az eddigi jelek szerint már 325 millió utast fog szállítani, ami az 1928. évi teljesítménynek felel meg. A JELEK SZERINT nincs messze az az idő, mikor az utasszám eléri, sőt túlhaladja az 1943. évi csúcsforgalmat. Ez pedig azt jelenti, hogy a felszíni közlekedés válsága már az ajtó előtt kopogtat. Az 1943. évi utasforgalmat a ma rendelkezésre álló berendezés, főleg a kocsipark, nem tudja lebonyolítani. A vágánvok teljes helyreállítására és új kocsik beszerzésére volna szükség, a járművek egy része ugyanis olyan állapotban van és annyira elavult, hogy azokat újraépíteni nem gazdaságos. A felszíni közlekedésnek az 1943. évi teljesítmény színvonalára való emeléséhez szükséges munkálatok és beszerzések olyan rendkívüli anyagi áldozatot igényelnek, hogy jogosan feltehetjük a kérdést: nem volna-e helyesebb ezeket az áldozatokat a gyorsvasúti hálózat első legfontosabb vona-