Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - CS.SZABÓ LÁSZLÓ: Ostromnapló

Pest hirtelen olyan messzeségbe foszlott, mint az őshaza. Oroszország? Többé nem a mesés Kazán és Moszkva, hanem a Múzeumkert. Reggel a németek fölfedeztek s elvittek két katonaviselt férfit a házból. Egyikük nyilas rendőrsoffőr volt, októberben karszalagot húzott s őfuvarozta a zsidókat nagy diadallal Kistarcsára. »Engem visznek a németek!« — visítozta s utolsó pillanatban üzent az őrszobára, hogy mentsék ki valahogy a »halál torkából«. Három hónap előtt ő volt ennek a cápatoroknak a füttyös fuvarosa. Két napja ismét csönd van, gonosz csönd. Mire készülnek odafenn a hatodik vagy hetedik utcában? A cselédek várják a felmentő sereget; mindegyiknek német gránátos a babája. Az angol rádió szerint Franciaországban megkopasztják az ilyen ribancokat. Két hét óta hol Budakeszin, hol Budaörsön, hol Budakalászon van a fantomsereg. Figaro su, Figaro giu . . . Állítólag Pestet is azért adták fel, hogy Budán tömörülve, összeszedett erővel törjenek ki a kámerádokhoz. De amit én tegnap láttam, igazán nem volt összeszedett erő, hanem egy rakás ócskavas. Azt bujtatják utcáról-utcára a mártír házak alá. Lejárt huszonöt nap karácsony óta. Jó mély ez a keserű pohár. Iszom, Uram, iszom, csak tartsad. * A- baranyai SS-szörny is visszatért az óvóhelyre. Levelet kapott az anyjától Németországból. Ót is kivitték egy csomó odavaló svábbal. »Azért kellett« — magyarázza ravaszkodó, sunyi képpel — »mert rosszban voltunk a magyarokkal. Ha mi (a Volksbund) azt kiáltottuk : Sieg Heil! ők visszakiáltották : Szíik a hely! Ki innen!« # Aknák, egyébként csönd. A német tüzérség Pestre lő. Budáról Pestre. Hiába romboltuk le az emlékét : Hentzi halhatatlan. Bár feküdne már megint »halálos sebben őrizet alatt«, ahogy Hajnik s Irányi plakátja tudatta negyvenkilencben ! Január 20 Totális háború. Elvette a kenyeremet, munkámat, tollamat, otthonomat, barátaimat, ellenségeimet, a villanyt, gázt, vizet s a meleget. Sajnálnám, ha az életem is kéne neki. Azt szeretném nemesebb célra áldozni. Nemesebbre áldozni? Szavak! Szeretném ép bőrrel megúszni. # Szenvedtek? Rossz, mi? Csak szenvedjetek. Én kutyábbal kínlódtam 1939 szeptember elsején. Reggel nyolckor az autóbuszra várva vetUm egy lapot az István-út és Hernád-utca sarkán. Hitler hadparancsa volt benne. A német csapatok átlépték a lengyel határt. Az volt a fájdalom! Rémület, undor és düh tömény kivonata. Évek óta annak a reggelnek a borzalmát aprítom életem poharába. Mért nem szenvedtetek akkor ti is? Ma úgy bírnátok, mint én. * Délután egy német katona kihalászott kettőnket hadimunkára. Homokot kellett szórni a tankok alá a Fillérutcában. Elkopott a fogaskerekük, nem fogja már a lejtőt. Szakasztott Svejk volt a társam. »Doktor úr kezdetben sose ellenkezzen« — tanított a foga közt. — »Tréfáljon velük legényesen. A többi elválik a helyszínen«. A helyszínen szemtelenül fütyültek a golyók. Innen k?llett volna lehordani a homokot, legalább száz titkos orosz szem láttára. Két-három kőhajításra lappang az előőrsük. Svejk azonban egy szóval se mondta, hogy neki nem tetszik a hely. Kamerád, ez a homok összefagyott, mondta becsmérlőn. Bízzuk csak rá, ő tud nagyszerű salakot, valamivel lejjebb. S azzal úgy elvitt a csatából, hogy röntgenszemű golyó se talált volna hármunk után. S a salak? Csonttá volt fagyva persze. Január 21 Pirkadat előtt. Gépbúgás a magasban, köhögés, nyögés a szomszéd szalmazsákokon. Egy ideje éjjeli vizelők lettek a hálótársaim. Halkul a búgás, egy dörrenés lapul szét. »Lehetett volna a fejem fölött is« — gondolja az ember s hanyatt fordul a mennyezetnek, mintha tekintetével akarná megtámasztani. Megint jön a gép. Mért zúg a fülem? Mintha a mágnes sarkon feküdnék megkötözve s minden vas felém zuhanna a világűrből. * Beállít egy német baka a házmesterhez, letesz a sarokba egy összetekert vásznat. Hirtelen mást gondol. »Meg akarja nézni?« — fordul felém s kigöngyöli. Egy Solimena-kép; ma. most vághatta ki a rámából egy gazdátlan villában. Ezzel akar takaródzni Szibériában ? Vékony lesz. Január 22 Újrakezdődött a tánc. Reggel pergőtűz sepert végig a házakon, fejbelőtték a mienket is. S az emeleti robbanások a mellkasban is mindig robbannak egyet. 13