Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - CS.SZABÓ LÁSZLÓ: Ostromnapló

szemetesládában, kihúz egy krumplihéjat, ásványvizesüveg csattan, sír egy teáskanna a zömök vaskályhán, három apáca énekel egy ablakfülkében, csilingelnek, a pap felmutatja az Urat. Mellettem egy kislány babrál az ágytakaróval, egy akna szétroncsolta a lábát. Talán a pajtása fekszik az udvaron. Mert ott is fekszik egy kislány, harisnyában, újságpapír alatt. Látom a Rózsadombról, hogy Pest több helyen ég. Vájjon az én könyvtáram is táplálja a máglyát? Sok gőgöt megtör ez a háború, megtöri Hitlerét, de meg az én könyvgyűjtő dölyfömet is. Ki-ki mértéke szerint lakol a földi mohóságért. Este visszajöttek a német gránátvetők az óvóhelyre. (Tíz napja az övék, minket kidobtak eléje, egy védtelen lomtárba.) Harsogtak, fütyültek, fessek voltak. Ez a nép még önmagának, meg ián álmában is blöfföl. Január 19 Pestet állítólag tegnap feladták. Hajói látom a sarokról, vörös zászló leng az Országházán. Látom a Lánchíd vértanú testét is. Ma éjjel felrobbantották a németek. Nyugat elpusztította a feléje vert hidat, Széchenyi honújító álmát. Ölelő karunkat taszították el; magyarok : emlékezzetek! 12