Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - CS.SZABÓ LÁSZLÓ: Ostromnapló

OSTROMNAPLÓ S z о n у i István rajzaival Az ostromot több budai villában töltöttem, a tűzvonalak közelében. Sorsomat én is följegyeztem, mint a legtöbb budapesti ember. Enapló nagyobbik fele a harcokban elpusztult, alább a megmaradt részt: az utolsó tizenkét nap történetét adom. Január 18 Vargabetűvel a Fillér-utcából a Rózsadombra élelemért. Oldalt párszázméterre sunyítva követ a tűzvonal, mint a faluvégi gázdátlan kuvasz. Ha megállok, megáll, rámugat néhány aknát. Tank tank hátán, szekér szekéren összeakadva. A kapuk alatt kihűlt gulyáságyúk, az elöntött boltokban lebegőlóhullák. Itt istállóztak a nyomorultak. A Forintutcában egy karácsonyfa nézeget ki a lyukas falon, talpig díszben, kicicomázva, mint egy megkövült menyasszony, akitől szétszaladt a násznép. Beugrom egy kapu alá. Az orosz gépek a Fő-utcát verik. Mehetünk? Azt hiszem, mehetünk már. Térdreroskadt a Margit-körűt, amióta utoljára láttam. Tankok, ágyúk, terepjárók, lőszereskocsik húzódtak kétoldaltaz ereszek alá. Utcáról-utcára mentik a németek az ócskavasat. Tavalyelőtt Moszkvába készültek s az orosz most Budapesten fejükre borít egy égő. napoleoni Moszkvát. A németek állítólag jó katonák. A jó katona azonban megnyeri a háborút, fölmenti a bekerített várost, felpattintja az ostromgyűrűt, vagy reménytelen helyzetben megadja magát. Ők egyiket se csinálják; Budapest köveiből nibelungi máglyát raknak maguk alá. Talán jó Wagner-statiszták. Errefelé már akad magyar katona is. Öreg csontok, fáradtak, búsak. Némelyik váratlanul ráköszön az emberre. Mintha civil ruhám valami repülő postát, valami léggömbüzenetet jelentene egy szabadabb világba. Szívem közepéből szakad ki válaszul egy-egy adjon Isten! Adjon, de mit? Mindenesetre különb véget, mint ez a patkányhalál. Egy boltban gránátokat oldanak le a német katonák egy piros ejtőernyőről. A haza nem feledkezik meg harcos fiairól : szalmaszálakat aprít a fuldoklóknak. De szalmaszál még eddig senkitse mentett ki az örvényből. A ferences zárda mellett zongoraszó hallszik egy romházból. Jól hallom. keringő? Borzalom, az. Mintha a Halál ábrándozna egy régi fürdőhelyi valcer fölött, terepszínű köpenyben. Bilgeri-csizmában, acélsisakkal a koponyáján. A hegygerincen s a városban hűtik az ágyúcsöveket, pucolják a fegyvereket. A Parancsnok úr ezalatt zenél egy kicsit magának. A ferencesek a régi borpincében miséznek. Kórház, menedékhely, melegedő, népkonyha s templom ez a pincealagút a hegyoldalban, ágyak s hordágyak közt tapogatódzom a pislogó oltár felé. Egy kutya turkál a 11