Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - BÓKA LÁSZLÓ: Tabán (Vers)

A felnőttek szociális gondozása sein korlátozható már ma csak a munkaképtelenek és öregek ápolására. Előtérbe lép az összes rászorultak gondozásának a szükségessége. Ebbe a feladatkörbe tartozik a munkanélküliek segélyezése, illetve a munkanélküli biztosítás kérdése. A munkásságnak ezt a régi, szociálpolitikai követelését meg kell oldani. Nem lehet a gazdasági válságok áldozatait gondozás nélkül hagyni. Az elmúlt évtizedekben a legtöbb államban megoldották ezt a kérdést, csak a magyar reakciós kormányok zárkóztak el ennek a nagyhorderejű szociális problémának a rendezésétől. De nemj volt különb a város vezetősége sein a múltban és a jótékonykodásukkal nagyon is vigyáztak arra, hogy munkaképes ember, ha munkanélküli is, segélyt ne kaphasson. A demokratikus magyar kormány elfogadta a nemzetgyűlésen előterjesztett indítványt, amely a munkanélküli biztosítás bevezetését követeli s így remélhetjük, hogy ez a kérdés rövidesen megoldódik. Ha azonban a kormány nem valósítaná meg, akkor a főváros vezetősége kell, hogy kezdeményezze esetleg a genti rendszer bevezetését. Esa főváros — kötelességének tudatában — minden bizonnyal be is vezeti. Az elmúlt esztendőben, amikor fővárosunkat a romokból kiemeltük és az életet elindítottuk, a szociálpolitikával is az volt a helyzet, hogy a romokból ke'lett kiemelnünk és a semmiből megteremtenünk mindazt, ami van. Minden erőt megfeszítettünk és minden áldozatot vállaltunk, hogy a gondozásra szorultak közül minél többen kapjanak segítséget a várostól. Megalapoztuk az intézményes gondoskodást az elmúlt idők jótékonykodása helyett. Ezt tovább kell fejlesztenünk és arra törekszünk, hogy komoly cmbervédelinet, igazi szociálpolitikát építsünk ki, a legrövidebb idő alatt. BÓKA LÁSZLÓ T А В A N A rettenetes légi magvető hogy kereshette a Tabánt ! Hol füstölög egy békés háztető? Hol varr egy lány, kit szíve búja bánt? Hol forr a bor az ódon pincék mélyén, vén kocsmakertben hol zeng bús zene? Hol sír a költő egy asszony szeszélyén, hogy a bombáját épp ott vesse le. De a Tabánból nem lett temető. Még jókor, a két háború között, e vén ravasz városrész óvatos gazdáival e földről megszökött. Eltűnt a pince, a kiirtős tető, nem lelt hadicélt a bombavető és keresheti gáz és atombomba, a háború már nem döntheti romba. A Mély Pincében mindig zeng a húr, ablakok alatt peng a mandolin, egy kocsma felé ballag Krúdy úr egy lánnyal s így szól : nevem Fridolin, s hőn vágyom megismerni szép nevét . . . 113