Budapest, 1945. (1. évfolyam)

2. szám - BORBIRÓ VIRGIL: Budapest építészete a múltban és a jövőben

A barokkori Vár látképe (P. Westermeyer metsz.) BUDAPEST ÉPÍTÉSZETE A MIILTBAN ÉS A |iilŐIII:\ Az ostrom keservesen hosszú, ötven napja alatt, az óvóhelyek sötétségében, a robbanások morajlása közben sokat találgattuk, vájjon mi is pusztult el Budapestből és titkon reménykedtünk, hogy a városképet rontó épületek egyik-másika eltűnik a szemünk elől. Mikor előbujtunk a pincéből és kimerészkedtünk az utcára, igyekeztünk tájékozódni a károkról s ha éjszaka a Rózsadombról felnéztünk a felhős téli égboltra — mely a tüzek vörös fényét verte vissza —, azt próbáltuk megállapítani: vájjon azok az épületek váltak-e üszkös romokká, melyeket látni sem szerettünk? Az ostrom végén csalódottan, kiábrándulva tapasztaltuk, hogy nem így történt. A Sándor-palota rombadőlt, de épségben maradt a Dísz-téri hatemeletes ház és aránylag kevéssé sérült meg a Levéltár. Elpusztult az egykori Európa-szálloda, a régi, szép, egységes felső Dunasor utolsó mohikánja, a Kereskedők egykori Csarnoka, de megmaradt a Greshambiztosító hivalkodó épülettömege. Rombadőlt az Adria-palota és a Két-török-ház és nem szenvedett kárt az Anker-ház építészeti képtelensége. Arra gondoltunk, hogy a városszabályozás akadályait talán letörli a föld színéről az ostrom, de ebből is vajmi kevés vált be : az Egyetem-utca belső oldala érintetlenül maradt. A pusztulás végső mérlege — ha már így kellett történnie — csalódást okozott az építésznek és a városrendezőnek. Az ostrom csapásai aligalig könnyítették meg az új, a szebb Budapest felépítésének lehetőségeit. Ha azonban a nagyobb és teljesebb pusztulástól eltekintünk, a már szomorú romhelyzetben állást kell foglalnunk abban a tekintetben, mi legyen fővárosunkkal a jövőben, hogyan építsük újjá? Mert kétségtelen, újra fogjuk építeni! A módra sokféle tanulsággal szolgál a mindig megújhodó Budapest építészettörténete. 50