Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - GERGELY SÁNDOR: A pesti regény - PÉCZELY BÉLA: „Az ismeretlen Táncsics”( Könyvismertetés )

Reitter Ferenc városszépítés irányítását; a kormány kezébe adta, s ezzel saját magát vetkőztette ki municipális jogaiból. A felállítandó Közmunkatanács pedig nem egyéb, mint a kormány beavatkozása, sőt ellenőrzése bizonyos városi jogkörökben, illetve jogkörök felett. Andrássy Gyula védte a javaslatot és Deák Ferenc kijelentette, hogy: »E törvényjavaslat nem megszorítása a város municipális jogainak, hanem a kormány ezen javaslata szerint megosztja a várossal azon felügyeleti jogot, amelyet a kormány eddig maga gyakorolt. Ez nem jogmegszorítás, hanem a municipális jogkörnek szélesbítése.« Szentesítve volt az 1870. X. törvénycikk és megalakult az új intézmény. Az első — 1870 június 23.-án tartott — ülésen Tisza Lajos elnökölt, a második — 1870 július 2.-án tartott — ülésen Andrássy Gyula gróf miniszterelnök. Az irányítás az ő kezében volt, de a tényleges vezetés Tisza Lajos alelnök hatáskörébe tartozott, ő volt az első olyan közmunkatanácsi alelnök, aki valóban elnök volt. A műszaki osztályt Reitter Ferenc vezette. Négy esztendeig töltötte be állását, s amikor 1874 decemberében meghalt, a tanácsi jegyzőkönyv így emlékezett meg róla : »Valamint éltében ő volt a főváros felvirágzásának leghivatottabb, legtevékenyebb előharcosa, úgy a halála után is örökké élni fog emléke azon nagy eszmékben és művekben, melyeket lángesze megpendített s melyeket vasszorgalma és ernyedetlen kitartása végrehajtani segített.« A hetvenötéves Közmunkatanács ünnepe nem múlhat el anélkül, hogy Reitter Ferenc emlékét ne idéznők az utódok előtt. Előrelátás, lendület, nagyvonalúság, szaktudás és vasszorgalom jellemzik hoszszú működését Pest várostörténetében. Hetvenötödik születésnapján a Közmunkatanács olyan feladatok előtt áll, melyek elvégzéséhez reitterferenci erényekre van szükség. (—án) 136 GERGELYSÄNDOR \ PESTI REGÉNY Budapesten élt mindig, s él ma is a számottevő magyar írók legnagyobb része. Budapesti könyveiket Budapesten írták — vagy Budapest környékén, — pesti utcákon jártak pihenő óráikban, pesti emberekkel találkoztak. pesti levegő vette körül őket, s mégis, a környezet, a légkör, a nagyváros mozgalmassága nem hatott rájuk annyira, hogy megszületett volna általuk — a pesti regény. Nem arról van szó, mintha én most számonkérném íróinktól a hiányzó pestiességet. Minden író azzal a témával, környezettel és azokkal az emberekkel, s típusokkal foglalkozik, amelyeket ismer, s amelyeket érzékeltetni tud. A magyar írók, a magyar regényírók leginkább a magyar falut, vagy vidéki várost keresték fel könyveikben. Az oka ennek kézenfekvő. A magyar írók legnagyobb része vidékről származott fel Pestre, s a gyermekkori élmények hatása elkísérte, elkíséri őket írói témaválogató, témaformáló útjukra is. Tehát Budapest jóformán csak tartózkodási helye, de nem otthona a magyar írónak. Igaz, történtek már kísérletek pesti témákat megírni. Nagyon jó »pesti regényekről«, tud az olvasó, de ezek az írások jórészt ennek a nagyvárosnak csak egy kis köréről, mondjuk — valamelyik kerületéről adtak beszámolót, s ez a beszámoló is hiányos volt. Hiányos olyan értelemben, hogy vagy csak a nagylakások főbérlőiről, vagy tulajdonosairól, vagy csak a kislakások, vagy nyomortanyák lakóiról szólt. Magyarán : tematikailag csak egy osztályról, vagy csak egy osztályrétegről tudósított. Az egész várost nem érzékelte az olvasó ezekből a könyvekből, vagy, mint ahogyan A Falut, vagy a Vidéki Várost megélte, végigélte olvasás közben — magyar íróink nem pesti alkotásai által. Lehet, tán a mai nehéz idők olyan mély nyomokat hagynak a Pesten -»tartózkodó« magyar írókon, hogy a gyerekkori emlékek hatását letörik, vagy legalább is : semlegesítik. Talán gyermekkori szerelmének a színei elkopnak és helyet engednek az újabb »gyerekkori« élménynek. Új élet kezdődik ma szerte az országban, különösen Budapesten. Ez az Újszülött nagyon gyengécske. Az Anya rosszultáplált, s hideg szobában, romházban szülte meg a Kisdedet és a bába, a Demokrácia, bizony még kissé bizonytalan kézzel nyúlt a gyermekhez. Ez a gyermek, ez az új élet... a mi életünk... most indul a jövőbe, akárcsak valaha az a régi, amely kisfaluból, kisvárosból kanyarodott a Gellérthegy felé. Budapest új kora, új gyerekkora... egy kissé a mi új gyerekkorunk is. Jobban szeretjük ezt az újat, mint a régit, mert inkább rászorul szeretetre. A nagy pesti regényt meg fogja írni valaki. Talán már neki is ült valamelyik ismert írástudó. Az is lehet, talán pesti regényével lép be a magyar irodalomba valaki, ismeretlen honfitársunk. Vagy talán ma, vagy tegnap született valamelyik hidegtől, széltől s esőtől vert romlakásban a pesti élet nagy írásművésze. Pesti regény —• a fogalom művészi értelmében — nincsen. De lesz. PÉCZELY BÉLA „AZ ISMERETLEN TÁNCSICS" (Lestyán Sándor új könyve) MÁRCIUS 15. történetébe elválaszthatatlanul belefonódik Táncsics Mihály alakja, akinek kiszabadítása a szabadságszerző ifjaknak a Talpra magyar ! és a 12 pont kinyomatása után harmadik jelképes cselekedete volt. Táncsics neve így a köztudatban él, azonban a hírnevesség végzeteként neve az emberek legtöbbjénél puszta név, amelyhez nem tapad határozott személyiség, amelynek érdeme nem sajátja, hanem az események véletlene emelte ki a többi közül. A magyar történeti irodalom vétkes abban, hogy ez a köztudat így foglalhatott helyet, mert egyáltalán nem iparkodott a Táncsics személye körül felbukkanó ködöt eloszlatni, a vele történtek után az ő tetteit megvizsgálni. Jóformán alig foglalkozott vele valaki, hozzáférhető monográfiája nincsen, pedig ezáltal az alak, aki március 15-i szerepénél fogva, jóformán azt mondhatjuk, a legismertebb nevek egyike Magyarországon (hiszen már a kezdő iskolásgyermek megtanulja) valami testetlen árnyképpé fakul, hogy ne mondjam azt a másik veszélyt, mely abban fenyegeti, hogy szerepe esetlegesnek, maga érdemetlennek látszik arra (mint a Bastille legendás foglyai!) ami osztályrészéül jutott. Pedig milyen emberi, emberhez szóló képet kapunk róla, ha értesülünk, hogy mint szegény szülők gyermeke már a takácslegénységet folytatja, amikor végre alkalma nyílik a benne megnyilatkozó vágyat követni és a tanítóképzőt elvé-