Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - ZAKARIÁS G. SÁNDOR: Régi újévi üdvözletek

м Е I L у hijjába tekintek be ama г örőkk' valóságba Mellybe a' Nagy Mindenható az időt elrejtette, Elhal elmém képzelete, ha azon bólts munkásságba Nézek , a' melly fzerént Ó a' napokat kéfzítette. Azt, hogy fziili egymás után ezeket a' fzép Terméfzet Látom,- de.nem tudom honnét, — elmém itten fen akad Látom, hogy a' ragyogó Nap elfogy, és azt az enyéfzet Elrejti; de hova? — ismét tudományom megfzakad. Mert hogy a' fzél honnét 's hová fúv nem tüdőm. A' napokat így nem lehet tudni honnét jönnek és hová mennek. A' napokkal az Efztendők hallgattyák az Ó Urokat És fzép rendel jőnek elé bőlts intésére ennek. Most is ismét Ú;j Efztenddt derített fel fzép Egünkre, Tudom, de a" módja mégis titok minden Böltieknél. I.égyen Tiéd minden titok — tsak áldásid' add fejünkre Uram! mellyek maradgyanak mind a' Földi Népeknél. körúton lakott, a Nemzeti Múzeum »általellenében«, a 680. szám alatt és »Új Esztendei Idvezlést« küldött kegyes jótevőihez, hálaadó, mély tisztelete zálogául, melyben, mint nyolc gyermek atyja, így énekelt : Bár ezer bajokkal jár életünk Boldogságunk mégis fennmarad. Azzal biztat éltető reményünk, Minden bajból új öröm fakad. Küzdés nélkül nincsen győzedelem. Harczolni kell a jutalomért, A díszbabér csak a veszedelem Örvényéből jő a szép tettért. Egy évvel később, mint kilenc neveletlen gyermek at

yja

? új dal született az újesztendő köszöntésére Mészáros Mátyás lantján : Fölvidul lantom kezeimbe, s buzgón Önti háláját az új esztendőre, Vedd kegyes szívvel, noha csak csekély hang Üdvözöl, ám de Azt, kit a virtus nemesebb sugára, A jeles szívnek szelídebb vonása Jámbor Élet, szent Hit, igaz Kegyesség Nagyra magasztal; Nincs, ki méltó verssel emelje égig : Lantom is háládatos szavakkal f^dvözöl Téged. . . 133