Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - ZAKARIÁS G. SÁNDOR: Régi újévi üdvözletek

ZAKARIÁS G. SÁNDOR KÉGI ÚJÉVI ÜDVÖZLETEK VALAMIKOR RÉGEN, a »B. ú. é. k.« nem volt ilyen rövid, az újesztendei jókívánságok kifejezésénél a pestiek nem szorítkoztak négy betűre, amit pontok határolnak, de a siető, az idő múlását siettető pesti halandó még azt is egybefogja, egybeolvassa, egybemondja ! A régi pestiek szemében az újesztendő többet jelentett a névjegy aljára odaírt, vagy odanyomtatott jókívánság tolmácsolásánál : ünnepélyes volt, kedves és megható volt, nem futó kézszorítás, amikor két ismerős találkozik az utcán, hanem baráti ölelkezés, közös vágyak, közös álmok, szívbéli együttérzések jegyében. Mindez még abban az időben volt így, amikor a Csíziót olvasgatták Pesten is, Budán is; az egyiket Füskuti Landerer Mihály, a másikat Gyurián és Bagó költségével és betűivel nyomtatták és a kalendáriom élén a Százesztendős Jövendőmondó fehérszakállas ábrázata hirdette az ó-év múlását és az új beköszöntését. A Csíziók régen kimentek a divatból, a Százesztendős Jövendőmondó fehérszakállas ábrázatára, egyiptomi ákom-bákomokkal tarkított, tornyos süvegére is csak a nagyapák emlékeznek. A pesti könyvesboltokban már régen nem árulnak versbeszedett újévi köszöntéseket, a kéményseprők arany-ÚJ ESZTENDEI IDVEZLÉS, .KEU.YÉT KEGYES JÓTEVŐINEK HALADÓ MÉLY TISZTELETE' ZÁLOGÁUL NYÚJT MÉSZÁROS MÁTYÁS, XVOLCZ NEVELETLEN GYERMEKEIVEL szegélyes újévi kártyáit is hiába várják az asszonyságok és a kisasszonykák, pedig milyen szépek voltak ezek a kártyák : hólepte, téli utca. a szelíd templomtorony olyan, mintha vattasüveg volna, a feketébe öltözött, fehérbóbitás, kikent-kifent bajuszú, daliás kéményseprő-Rómeo vállán hordja a' létráját, mint katona a fegyverét és epekedőn köszönti az ablakból kihajoló, piroskötényes, tornyos frizurát viselő, pírbaborult Júliát, aki körül pünkösdi rózsa és barackvirág nyílik a télben és a hóban, mialatt Szent Flórián, a tőzoltók védszentje, Achilles-sisakban és páncélingben tekint szét a tájon, hogy nem kell-e félreverni a tűzveszedelmet jelző harangot? A postások és a házfelügyelők sem köszöntik már régen ügyetlen rigmusaikkal a pesti polgárt, pedig ezeknek az ügyetlen rigmusoknak külön bája, különös varázsa volt, hozzátartozott az akkori világhoz, melyben Hazafi Veray János költészete ihlette meg a kéményseprőt, a postást és a házfelügyelőt. Mészáros Mátyásnak sem akadnak mostanában utódai, akiről mindössze annyit tud Pest-Buda krónikása, hogy 1835-ben még nyolc neveletlen gyermeke volt, 1836-ban már kilenc, az Országúton — a mai Múzeum-Uj Esztendei Idvezlés m e 11 ye l Kegyes Jótéviőnek Háládó IHéty Tisztelete' Zálogául ny Uj» MÉSZÁROS MÁTYÁS, Kilencz neveletlen Gyermekeivel 1836. Peiten, Orizag Úton, á nemzeti Museum áltulelelnében, Nr. 680. PESTEN, 1835. PETRÓZAI TRAXTNÉR J. M ÉS KÁRPLVI rgTVÁNNÁl,. 4 Eillergimi к. 6 с i m e 1 J. b e I ti i г с !. 132