Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - GEREVICH LÁSZLÓ: A Nagyboldogasszony-templom elrabolt

I—4. Ke hely-részlet с к (XV. század) 1—4. Детали чаши (XV-ый век) 2 történt ez az átalakulás : nem tudjuk. Csak annyit tudunk, hogy а XII. században a magyarság már Európa kultúrösvényein halad. Az ország egyik első városában, Óbudán, az új vallás liturgiáját már az új vallás ötvösművei szolgálják. Világosabban áll előttünk és kevesebb problémát vet föl aXIII.,de különösen aXIV. századi Buda ötvössége. Emlékünk e korszakból is kevés, de a tárgyak ekkor már kézzelfogható valósággá válnak számunkra. Boglárok, liturgikus edények (aquamanile, eulogiatál), margitszigeti korona, házioltár, fej ereklyetartó, evangéliumi fedőlap, ékszerek, fegyverek gazdag változatossága maradt fönn. Ezek közül a Nagyboldogasszony-templom kincstárában őrzött idősebb kehely budai származása a legbiztosabb. A meglevő kisebb emlékek mellett (kivéve a fej ereklyetartókat) a levéltári adatok monumentális emlékekről, reliefekkel gazdagon díszített Szent Gellért és Szent Szaniszlau ezüstkoporsóiról is megemlékeznek. A levéltárakból kiolvasható korú emlékek száma egyre növekszik. AXIV. század jellemző ötvöstechnikája, az áttetsző zománc használatára nagyon sok levéltári adatunk van, de szép számmal maradt tárgyi emlék is. A királyi udvar ízlését mutatja Erzsébet királynő házioltára, finomművű, áttetsző zománcábrázolásokkal és a két aacheni Nagy Laj os-címer. Az előbbit azonban, éppen finomságánál fogva, rajnavidéki munkánaktartják. A Boldogasszony-templom kincstárának öregebb kelyhe ebben a nagy anyagi és szellemi kultúrájú légkörben keletkezett, a királyi udvar kisugárzásának bűvkörében, olasz, francia és német hatások feszültségében. A kehely híven mutatja az ötvösség kifejezőeszközeivel ezt a miliőt. Kupája, szára, nodusa, talpa jellegzetesen XIV. századi alkotás. Küllői olaszosak, talpának nemes stílusban vert ábrázolásai a legtisztább francia gótikát tükrözik. Az újabb emlékek és adatok világánál biztosan állíthatjuk, hogy az olasz eredetű sodronyzománc is a budai ötvösműhelyekben érlelődött a magyar ötvösékítés legsajátosabb technikájává még а XIV. században. Legkorábbi ilyen emlékeink : a nyitrai evangéliumi fedőlap, Harcias Frigyes drezdai kardja és a boroszlói Szent Dorottya herma. A budai egyházi kincsek leltárai sok olyan XV. századi műtárgyról emlékeznek meg, melyek leírásai »zománcos rózsák«-ra, sodronyzománcdíszítésre utalnak. Ez a korszak különben Buda fénykora, mely aztán Mátyás uralkodása alatt éri el delelőj ét és rövid időre Európa szellemi és művészi életének vezetője lesz. Ezt a korszakot már nem borítja olyan áthatolhatatlan fátyol, mint а XI. és XII. századot. Irodalma könyvtárnyi s bár tárgyi emléke aránylag kevés, közülük nem egy az egész világon ismert remekmű (az esztergomi kálvária, wienerneustadti Corvinus pokal). Mátyás uralkodásának elejéről származik az a kehely, mely a newyorki műkereskedelemben bukkant fel és ovális karéjú talapzata Mátyás hollós címerével van jelezve. A kehely felépítése gótikus. A talapzat renaissance formavilággal ismerős reliefjei azt bizonyítj ák, hogy származási helye az olasz renaissance által legelőször megtermékenyült város Európában és ez csak Buda lehet. Éppen ezért a kelyhet a címer tanúsága nélkül is magyarnak és budai származásúnak kell tartanunk. 1—4. Detail of chalice (15'h century) 1—4. Détail d'un calice (XVe siecle)