Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1943
És most búcsúzom Tőled kedves Dezső. Az élő tesz látogatást a halottnál. Halálod előttünk nem elmúlás, koporsód nem ravatal, csak a lélek szabadult meg bilincsétől. Életed ellobbanó fénye e sok- titkú és nyugtalan jelenben is örökmécse gimnáziumunknak. Példád nemes versenyre, buzgó kötelességteljesítésre ösztökél. Mi hódolunk előtted. A büszkeség és gyátz érzelmeivel siratúnk, s megáldjuk a Te emlékedet. Te már ott vagy, hol nincs kajánság, irigység, gyűlölet, de van szeretetnek megmozdulása, csontoknak megépülése és megelevenedése. Elköltözésed nagy, fájdalmas vesztesége intézetünknek, de a magyar nevelésügynek is. Váratlan és megdöbbentő végzetszerűséggel költöztél át az élet túlsó partjára, a rémület, a gyász és fájdalom metsző hasításának erejével vésve lelkűnkbe a megfellebbezhetetlen igazságot „nincs itt nekünk állandó maradásunk“. A Te koporsódba nem egy élet zárult, csak egy élet árnyéka, s a valóság itt maradt velünk egy tisztább és magasabb létezésben. Itt ünnepélyes igazsággá élemedik az az elnyűtt szónoki figura, hogy a szellem itt maradt velünk, mert a Te halálod csak létedet tette teljesebbé. A temető gazdagabb lett egy sírhanttal, mi pedig szegényebbek egy kiváló tanárral és tetterős akarattal. Halálod a testi elmúlás iélek- harang-kondúlása, de hitünk a túlvilágba vetett remény újjongó csatakiáltása marad. Ezelőtt 34—37 évvel a főgimnázium megteremtőjének, a derék és kiváló Gyalog István igazgatónak toborzójára jöttünk ide, s lettünk a jóságos Pista bácsi katonái, harangöntői, betűvetői. Most pedig megszólal az Ő hívogató tárogatója a halotti mezőn, gyászos sírhalmok, elomlóit tetemek bús birodalmában és harsogja az életeste takarodóját, hogy holtan is mellette legyetek egyelőre: Ervin, Vilmos, Dezső, a kiváló hármas. Emlékedet szívébe zárja mindenki a tanári kiválóságnak kijáró megilletődéssel és kegyelettel, legyen pihenésed csendes a boldog feltámadásig. És ha alkonyodó csendes este temetőt járva, el-elmegvek sírod mellett, s a némaságban megdobban a föld kebele, érezd meg, hogy az én fájó szívverésem az, és ha meg-meg hajlik majd sírod felett a fűszál a harmatcseppektől, tudd meg, hogy a Te barátod könnyei azok. Te elmentél pihenni, feledni, mi pedig itt maradtunk küzdeni, szenvedni. Legyen álmod édes, kedves Dezső, Isten Veled... Rózsa S. Életrajzi adatai: Polgár Dezső szül. Keszőhidegkúton, Tolna megyében miut az ottani ev. gyülekezet kántortanítójának fia. Az al-
