Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
15 A gimnázium tanári kara nevében vitéz Zmnv&ry János megbízott igazgató búcsúzott az elköltözőitől. Mélyen megrendülve állunk itt koporsód mellett szeretett jó Igazgatónk. Hisz oly váratlanul vesztettünk el Téged, hogy gondolatainkat nem is tudjuk összeszedni, csak érezzük, hogy valami borzasztó csapás sújtott le Intézetünkre és mireánk a Te pályatársaidra. Az a veszteség amely haláloddal ért bennünket sokáig, talán örökre pótolhatatlan, mert Te az Intézet vezetésében, igazgatói működésedben a becsületes munka és lankadatlan kötelességteljesítés oly magas csúcspontján állottál, tanár és igazgatói működésed első percétől egészen halálod pillanatáig, mint csak nagyon kevesen. Nemes példaadásoddal azt is megmutattad nekünk, hogy az igazi nagyság nem hangos tülekedő lármával törtet fölfelé, hanem csendes, mélyreható munkálkodással és nagy segítő emberszeretettel vesz részt az életben. Csupa nagy érték és szellemi erőforrás a Te hagyatékod számunkra, amit tanításoddal nyertünk Tőled. Mi ez órában az elválás fájó pillanatában fogadjuk, hogy lelkünk szabad szárnyalással követve szellemedet, igyekezni fog nyomdokaidon járni, mert csak így állíthatjuk a legszebb emléket Neked. Kegyelettel örökre megőrizzük drága emlékedet szeretett jó igazgatónk Isten veled! iiinnik *
