Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
16 POSEVITZ VILMOS 1883-1941. Ősz volt. A múlandóság zord szele söpörte tovább a megsárgult leveleket. November 22. Alkonyodó óráiban idegrázó dübörgés ütötte meg fülemet. Mi az, ki dörömböl? . . Sejtelmes várakozásom és égető kíváncsiságom döbbenetében máris hozták a Hióbhírt, hogy Posevitz Vilmost hazaszállították a pécsi klinikáról, ahová néhány héttel ezelőtt vitték súlyos baja gyógykezelésére. Megrendültén, szívensújtottan kiáltottam fel Madách Ádámjával: „Uram, rettentő látások gyötörtek és nem tudom mi bennük a való ... E szűkhatárú lét-e mindenem?... A beteg nem jött egyedül, kíséretében ott volt a „Mors Imperátor:“ a félelmek királya. Görcsösen ragadta meg zsákmányát, hogy egy boldog családi élet meleg enyhelyének temetővé vált helyéről vihesse a végtelenségbe. A külső zaj elült. Bent egy-egy meggyűlt kiáltása a megtörtlelkű hitves fojtott szenvedésének, majd döngése az élet és halál gigászi birokjának, törte meg a döbbenetes éjtszakai csendet. Másnapig tartott a „Nagy Kaszás“ erőfeszítése, másnapig verekedett az élet és halál ágya körül, mire felszökött intézetünk ormára a fekete lobogó és jelezte a kegyetlen tusa utolsó asszójának tragikus befejezését. Összetört a kehely, kiömlött belőle az élet bora. Posevitz Vilmos meghalt. Megfagyott szíve utolsó dobbanása pontot tett egy eszményekért hevülő, nemesveretű tanár: a kötelességekbe kövült pompeji katona, élete végére. Passiós hangulat méla felhője borult intézetünkre. Senki nem tudott belenyugodni az erősebb fegyveres győzelmébe, aki vitte intézetünk kiváló tanárát, minden nemes ügy készséges munkását és barátját. Hisz alig pár héttel halála előtt, amikor a klinikán felkerestem és leültem kórágya szélére, még csodáltam a szellem tűzétől égő beszédes szemét, az abból súgárzó reménykedést, bízó hitét és azt a törhetetlen szilárdságot, melyet a lelkét betöltő krisztusi világnézet biztosított számára, akkor még a kötelesség és nyugalom szelíd egyensúlya látszott uralkodni lelkén. Kezét kezemben tartottam. Éreztem a szív nyugtalanságát, a vér
