Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939

5 Csakhogy — talán éppen mivel ilyen alapvető kérdésről van szó — a helyes nézet megalkotása roppant nehéz. „Micsoda az igazság ?“ Ez a pilátusi kérdés kisérti már régóta az iro­dalomtörténészeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de valahogyan ágy vannak vele, mint Augustinus az idő fogalmával. Mindenki tudja, hogy mi az az „idő“ — mondja egy helyen az egyház­atya, — de azért senki sem tudja megmondani, hogy mi is az. Mivel azonban tudományunk szempontjából ilyen fontos kér­désről van szó, nem szabad megállnunk ennél a megállapításnál. Nem szabad — mint sokan teszik — Kantnak azon nézete alapján, hogy a „Ding an sich“ sohasem lesz megismerhe­tő, tudományunknak ezt a kétségtelenül igen súlyos problémáját egyszerűen kihagynunk a behatóbb tanulmányozásból. Ezt már csak azért sem kell megtennünk, mert hiszen a mai kor funkcio­nális gondolkodása nem is akarja a „Ding an sich“ úgynevezett „fogalmi meghatározásáénak csakugyan eléggé reménytelen fel­adatát elvállalni, csupán a fogalom pontosabb körülhatárolására törekszik.^ Ez pedig sikerülhet. Nem szabad tehát azt vallanunk, amit Horváth János, tudniillik, hogy az irodalom fogalmának meghatározása — mivel ez időben változó fogalom — sohasem fog sikerülni, tehát ne is kísérletezzünk vele. Mert ha nem tudunk is valami örökérvényű meghatározást adni, tudományos felszere­lésünk megkívánja, hogy legalább azt határoljuk el: mit értünk ma irodalmon.4 * 6 * * * Minden jogunk megvan tehát arra, hogy ne kerülgessük ezt a minden további tanulmány alapjául szolgáló kérdést, hanem megkíséreljük az irodalom fogalmának a megközelítését. Megoldási kísérletekben eddig sem volt hiány. Mielőtt saját nézeteinkről beszélnék, ezeknek a legnépszerűbb fajtáiról kell először is tárgyalnunk. A nagyközönség körében talán Pintér Jenő meghatározása a legnépszerűbb. Ez mint tudjuk így hangzik: „Az irodalom azoknak a munkáknak az összesége, melyekben a maradandó értékű tartalom művészi formában jelenik meg“. Erről 4 A német tudományos nyelv terminológiája szerint a reménytelen „Begriffsbestim­mung“ helyett „Sinnbegrenzung“-ra törekszik a mai filozófia, 5. L. Horváth j, tanulmányát: Magyar irodalomismeret. A szintézis alapelvei. Minerva, 1922 4-7. »z,

Next

/
Thumbnails
Contents