Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939
6 röviden csak ennyit: a szép festményben is megjelenik ilyen tartalom művészi formában, mégsem irodalom. Egyébként pedig gondoljunk csak arra, hogy igen sok lírai költeményben — pl. Ady Endrének „A fekete zongora“ c. versében - milyen „maradandó értékű“ tartalmat találunk! Hiszen tartalma jóformán nincs is; mégis a legnemesebb irodalom ! — Közelebb jár az igazsághoz Tolnai Vilmos meghatározása: „Az irodalom mindazoknak a műalkotásoknak összesége, melyeknek kifejezőeszköze a nyelv.“0 Minden igaz, ami ebben a meghatározásban benne van; csak éppen, hogy hiányzik valami: az alkotó szellem helye és szerepe. Magát az anyagot tekinti csak ez a meghatározás, de nem szentel elég figyelmet a háttérnek: a szerző világszemléletének, amelyből — mint látni fogjuk — az irodalmi mű tulajdonképpen kisarjad. A meghatározásban pedig benne kell lennie mindennek, ami a meghatározott fogalom megértéséhez szükséges. A legszélesebb népszerűségnek Horváth János meghatározása örvend. Szerinte „az irodalom az író és olvasó viszonya, irott művek közvetítésével.“ Igen sok új, termékeny meglátásra jutott az irodalomtudomány ennek az első pillanatban kissé különösnek látszó, de lényegében sok igazságot tartalmazó meghatározásnak a nyomán Van azonban sok sebezhető pontja is. Szerintem legnagyobb hiánya, hogy éppen azt nem mondja meg, mikor kell valamit még irodalomnak elfogadni, s mikor már nem irodalom valamely mű. Pedig ehhez a válogatáshoz, ehhez az értékeléshez kell a fogalmi körülhatárolásnak elsősorban is irányt mutatni. — - Igaz, az irodalom alaptényezőinek a kutatását: a szerző, a mű és az olvasó összefüggésének a vizsgálatát Horváth János tette tudatossá ezzel a meghatározással. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez- sem új gondolat, mert Nagy József már 1912-ben mondotta, hogy „minden irodalmi műben két tényező van, az író és a közönség.“? Tehát a hármas tagozódás (szerző, mű, közönség) és ezek közvetlen összefüggésének a gondolata már itt is megvan. Meg kell még jegyeznünk azt is, hogy az említett alapviszony nem sajátosan irodalmi, hanem általában a kultúra alakulásának (Kulturwerden!) folyamata. Tehát például a tudományban és a képzőművészetekben éppen úgy megvan, mint az irodalomban. Pedig „minden tudományt az a sajátos tárgy és szempont 6. Tolnai V.: Bevezetés az irodalomtudományba, 11 lap (Bpest, 1922) 7. L Nagy J tanulmányát az ír. Tört. Közi, 1912, évfolyamában.
