Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939
24 barátot veszt benne. Szívből kívánjuk a távozónak, áldja meg a mindenható Isten hosszú, napsütéses meleg ősszel, egészséggel és sok-sok örömmel családjában és annak az ősi intézet felvirágzásában, mely intézetért élni, munkálkodni és fáradozni mindenkor ősi hivatása és dicső hagyománya volt a Gyalog családnak. Szavaim kiegészítéséül hadd idézzem Tomka G. vallástanár érte mondott imánk szavait: „Csendben munkálkodott a Te szőllődben, a szentek gyülekezeteiben, iskolákban, templomokban, családi otthonokban. „Nem verseng és nem kiált az utcákon senkisem hallja szavát“ (Mát. 12. 19.) „A Krisztusnak szerelme szorongatta“ (II. Kor. V. 14 ) nem a láthatókra nézett, hanem a láthatatlanokra, „hitben járt és nem látásban“ (II. Kor. 57.) tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben Szentiélekben, tettetés nélküli szeretetben. Mindenben Téged követett, mert jól tudta, nem a sietés, nem is az akarat, hanem a Te nagy irgalmad dönti el dolgainkat. Tedd áldottá további életét, azt a családi szeretetközösséget, amelyben egymás terhét hordozva szelidlelkű hitvesével együtt küzdött a Te ügyedért, a Krisztusért! Áldd meg családját a szeretet Leikével, hogy továbbra is tündököljön a szeretet, mint napfény és le ne üldözzék soha.“ Változás a tanári testületben. 36 évi tanári működés után f. é. szeptember hó 1-vel elhagyja intézetünket s nyugalomba vonul März Komád rajztanár. Az iskolánknál töltött 3 z év alatt állandóan tevékeny részt vett a tanítás és nevelés nagy és nehéz munkájában és egyéniségénél, munkakedvénél és rátermettségénél fogva a főgimnázium szellemének kialakításában. Egyike volt az intézet legbuzgóbb és fáradságot nem ismerő munkásainak, kik a vállalt munkában örömöt, pontos elvégzésében pedig boldogságot és megelégedettséget találnak, kik mindenkor csak az intézet és a tanulóifjúság érdekeit tartják szem előtt. März Konrád lelkileg egy volt a gimnáziummal, különösen a diákotthonnal, melynek felügyelő tanára volt s melynek hozzávetőleges tervezése és építésének ellenőrzése boldogsággal töltötte el. Tanítványainak nemcsak a rajz- és művészet-szeretete, ön- tevékenysége és önképzése szolgálhatott buzdítássul és mintaképül, hanem magyarsága és forró hazaszeretete is, mely néma és mégis sokat mondó megtestesítést nyert egyik szini alkotásában: A magyar asszony imájában.
