Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939
25 Iskolai és iskolánkívüli munkássága állandó tanúságot tett evangélikus öntudata és áldozatkészsége mellett. Mindezért tisztelet, elismerés és hála illeti meg a távozó kartársat. S midőn nyugalomba vonulása alkalmával mindezt baráti szívvel kifejezem és kezemet a testület nevében búcsúra nyújtom, Isten gazdag áldását kérem további életére, hogy soká élvezhesse a jól megérdemelt nyugalmat és továbbra is örömmel szemlélhesse családja boldogságát, intézetünk és intézményeink életerejét, további fejlődését és virágzását. A Molnár Lajos testnevelési tanár nyugalomba vonulásával megüresedett testnevelési tanári állásra az 1939. június hó 27-én tartott iskolai nagybizottsági gyűlés Boros Dezső oki. testnevelési tanárt választotta meg rendes tanári minőségben 1939. szept. 1-i hatállyal, mégis azzal a föltétellel, hogy mindaddig mig a nm. V. K. M. úr a maga részéről a végleges rendes tanári fizetést nevezett tanárnak ki nem utalja, a fenntartóság csak helyettes tanári javadalomban részesíti. A V. K, M. úr 1 14.898/1939. VII. 2. sz. rendeletével Boros Dezsőnek 1939. szept. 1-től 1940. aug. végéig — sajnos — csak helyettes tanári illetményt folyósított. A Paragh László h. tanár eltávozásával megüresedett magyarlatin tanszéket az isk. bizottság ár. Klenner Ferenc tanárral töltötte be egyelőre 1 évre. A nm. V. K. M. úr nevezettnek megválasztását tudomásul vette s részére a h. tanári fizetés kiegészítési államsegélyt 51399/1939. V. 1. sz. a. folyósította. Mindkét tanár 1939. szept. hó 9-én az egyhm.-i elnökség előtt és a tanári testület jelenlétében letette a hivatali esküt. Szeretettel köszöntjük Boros Dezső testnevelési tanárt, kire mint tapasztalt és lelkes szakemberre ideálisan szép feladat vár a mai katonás irányú nemzeti nevelés terén hazánknak e nemzetiségi talaján, mely talán nehezebb megmunkálást, mélyebb szántást igényel mint másutt, de nemzeti szempontból a hazaszeretetnek, a magyar hűségnek és odaadásnak annál nemesebb és értékesebb gyümölcseit termi. Szívből üdvözöljük az ifjúi lelkesedéssel tanári katedrára lépő és egyházunk szolgálatába álló dr. Klenner Ferencet, kit tehetsége, tanulmányainak eddigi eredménye, főiskolai tanárainak elismerése és a V. K. M. úr ösztöndíja sok szép reményre jogosít s akit az egyházmegye nagy várakozással szólított ev. gimnáziumunkba, melyben középiskolai tanulmányait kezdte.
