Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939
7 avat külön, önálló diszciplínává, amely csak az övé, s mely még a hozzá legközelebb állótól is lényegesen különválasztja.“8 Ezek a meghatározások tehát nem elégítenek ki bennünket. Induljunk el azért azon az úton, melyen szerintünk az irodalmi- ságnak sajátos határozmányait leginkább megtaláljuk! * * * Pauler kétségtelenül helyes megállapítása szerint minden emberi kulturérték a hármas kategória egyikébe: vagy az igazság vagy a szépség vagy a jóság szférájába tartozik. Ez az abszolutumnak a három aspektusa. Az igazság szféráját legöntu- datosabban a tudomány, a szépségét a művészet tükrözi vissza, a jóság pedig az erkölcsi életben realizálódik.» Nyilvánvaló, hogy az irodalmat a szépség szférájában, a művészetek közt kell keresnünk. Hiszen igaz, az irodalom is hirdethet jóságot és igazságot, sokszor egészen tudatosan teszi is ezt, de meg kell gondolnunk, hogy az említett ideákat csak elméletileg lehet teljes pontossággal szétválasztani, a lélekben egymás mellett, sőt egymással összefonódva élnek, (Ne felejtsük el a modern pszichológiának a lelki élet egységét hirdető tanítását!) Tehát nem jelenhetnek meg egymástól teljesen elszigetelve. Ha az irodalom igazságot és jóságot hirdet is, eszköze akkor is a gyönyörködtetés, megjelenési formája: a szépség. És az, ami irodalommá teszi a művet, nem a benne lévő igazság vagy jóság, hanem az esztétikai valónkra ható szépség. A szépség szférájában továbbkutatva, most már azt az objektum formále-t kell megkeresnünk, amely az irodalmat a többi művészettől elválasztja. Ezt szerintem két különböző területen találhatjuk meg: a) a kifejezés anyagában, a nyelvben. Ez a legélesebb határvonal, mely közte és a művészet többi ága között van; b) a másik a mű és szerzője közti viszonyban található meg. Tudniillik az irodalom a legszubjektivebb művészet, olyan értelemben, hogy a szerző egyénisége, főképpen pedig állásfoglalása a világgal szemben benne nyilvánul meg legközvetlenebbül. Elfogadhatjuk Brandenstein megállapítását, mely szerint „igaz, hogy a muzsikus nem egy érzelmet közvetlenebbül, különösen 8 Várkonyi Hildebrand szavai. (A pszichológia alapvetii.se.) 9. L Pauler Ákosnak „A szellemtörténet kategóriái“ c. művét.
