Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939
14 irodalomtörténet is a stílus alapján osztja fel korszakait. A stílus- történet tehát irodalmi szempontból az az irány, amely a korszakok egységét és elkülönülését a stílus változásai szerint határozza meg. Ennek követői beszélnek gótikus, renaissance, barokk, klasszicista, romantikus, stb. irodalmi korszakról. Főkövetői a német Wölflin (Kunstgeschichtliche Stilbegriffe) és Fr. Strich (Deutsche Klassik und Romantik.) A stíluselemzés valóban sok igazságra vezethet bennünket. Ermatinger kutatásaiból tudjuk, hogy a külső materializáló- dást mindig megelőzi a költő belső formaélménye. Ezt a belső formaélményt pedig meghatározza a költő egyénisége, világ- szemlélete, életérzése. Ennek az igazságnak felismeréséből kifolyóan mondja Max Wundt is: „Es macht sich nun heute mit Recht immer stärker eine Bewegung geltend, die gerade auch auf dem Gebiete der reinen Kunstform als solcher den Zusammenhang mit der Weltanschauung betont. Es ist vielleicht begreiflich, dass er hier am spätesten entdeckt wurde, denn Weltanschauung scheint immer irgendwie auf den Inhalt zu gehen,- und dass sie auch die reine Form beherrschen kann, scheint weniger deutlich. Aber je mehr die Weltanschauung in ihren bezeichnenden Unterschieden verstanden wurde, um so klarer musste es werden, dass ihr besonderes Bildungsgesetz auch die Form des Kunstwerks bestimmt, weil diese gerade aus einer solchen bestimmten Gestalt der Weltschau hervorgeht.“18 Világossá vált tehát az, hogy a művészi forma és a világnézeti tartalom között belső összefüggés van. A forma és a tartalom ezen viszonosságából következik, hogy az egyik változása a legfinomabb reakciókat váltja ki a másikban. „Az Ízlés formák és gondolatformák metafizikai mélységben össze vannak nőve“, — állapítja meg igen helyesen Thienemann Tivadar.19 Igazat kell adnunk neki abban is, hogy a művészi forma bizonyul egyik legjobb eszköznek a világnézetek tipizálására. Tehát a szellemi tartalom meghatározására, a költő életérzésének elemzésére a stílusvizsgálat igen érzékeny eljárásnak bizonyul. Ez a módszer — különösen a barokkal kapcsolatban — csakugyan igen jelentős eredményeket ért máris el. Hogyha ilyenformán a stíluselemzés is a művön keresztül 18. M, Wundt: LiteratuiWissenschaft und Weltanschauungslehre, 414, lap. (E. Ermatinger szerkesztésében megjelent „Philosophie der Literaturwissenschaft“ c, műben megjelent részlettanulmány. Junker és Dünnhaupt, Berlin, 1930.) 19. A szerző idézett tanulmánya 67, lapján.
