Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
7 Az előbb emlitett módszereknél fontos feltétel a gyermek egyéniségének ismerete. Az akaratra ható hatások alkalmazásánál az egyéni diszpozíció és a pszichikai konstelláció a döntő. Az előbbit inkább a pedagógusok veszik figyelembe, az utóbbinál azonban az anyák az igazi művészek, de ők is csak addig, amig a gyermek védőszárnyuk alatt áll. (Veszély.) Ugyanazon nevelőeszközök alkalmazásának hatása, minden gyermeknél más lehet. Sőt ugyanazon gyermeknél is, különböző időben alkalmazva. Kant hisz a jellem nevelhetőségében. Egy helyen ezt mondja: „Az az ember, aki jellemének tudatában van, ezt nem természettől fogva bírja, hanem mindenkor maga szerezte.“ Schopenhauer szerint az ember jelleme állandó, változatlan, ugyanaz marad egész életén át. Pauer Imre „Az ethikai determinizmus“ c. művében Schopenhauer nézetéhez csatlakozik. Taine és Ribot is azon az állásponton van, hogy a jellem velünk születik. Payot: L’education de la volonté c. művében ez elméletek ellen foglal állást. Veszély „A modern pedagógia útjain“ c. nagyszabású müvében azt az álláspontot foglalja el, hogy a jellem nevelhetőségének különböző felfogása onnét ered, hogy az egyes szerzők hol pszichikai, hol ethikai szemszögből vizsgálják a jellemet. Kétségtelen, hogy a jellemben a veleszületett egyéni diszpozíció mindig döntő a nevelés szempontjából. De erre az alapra minden körülmények között tudunk építeni. A jellem hajlítható, nevelhető, mert van szabad akarat. A jellemről eddig mint akarati készségről volt szó. Az eddig elmondottakhoz hozzátesszük még, hogy permanens akarat nincs, csak permanens diszpozíció. Az akarat minden egyes esetben újra keletkezik. Most áttérünk arra a kérdésre, hogy mi a teendőnk arra vonatkozólag, hogy az akarati tevékenység az erkölcsi elveknek megfelelő legyen és mindig az erkölcsi jóra irányuljon, azaz: az akaratból erkölcsi akarat legyen,
