Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938

fi!)

valami ellen tenni. Azt bizonyos, hogy cudarul lehordta. Ő mindent megtett alumnusai érdekében. De el is várta, hogy ők is megbecsüljék a convictust és mindent, amit nyújt. Aki finnyáskodott, arra igen meg tudott úgy hirtelenjében haragudni.

Sokat lehetne arról beszélni, hogy Marhauser Imre a tápintézet révén mennyi jót tett sok taníttató szegény szülővel és szegény diákkal s mily sokan áldják őt haló poraiban. De ehhez nem egy rövid felolvasás, hanem egy terjedelmes életrajz volna szükséges, amint általában Marhauser Imre élete, munkája, tanári és emberi egyénisége megérdemelne egy részletes életrajzot. Nekünk, volt, tanítványainak kellene ehhez az anyagit összehordanunk, mielőtt egyik a másik után szintén kidől a sorból.

Kedves Öregdiákok! Kedves Vendégeink! Befejezem megemlékezésemet. Gyenge szóval igyekeztem néhány pillanatra visszaidézni lelkünk elé Marhauser Imrét, aki tiszttársainak, diákjainak és barátainak csak az „Öreg“ volt. Több mint negyedszázada költözött már el az élők sorából Marhauser Imre az ember. De neve, emléke továbbél! Tovább él kegyelettől, szeretettől övezve tanítványai lelkében mindaddig, mig azok közül csak egynek is dobog még a szive! Marhauser Imréről susognak e kertnek fái, melyek közül nem egyet az ő keze ültetett és gondozott! S ha eláll majd sok száz tanítványai kiizül az utolsónak is a szíve dobbanása s ha kidől majd e fák közöl az utolsó is, akkor még mindig hirdetik Marhauser Imre emlékét: a régi intézet, melynek minden kövét látta és ismerte, az új intézet, melynek anyagi alapjait ő vetette meg s a tápintézet melyet ő fejlesztett naggyá. S ha ez is mind összeomlana és porrá lenne, úgy hirdetnék emlékét a bonyhádi gimnázium annalesei s elmondanák, hogy ki volt Marhauser Imre, az „Öreg“ az intézetnek, a tápintézetnek, sok száz diákjának, az egyháznak és a hazának. Mert Marhauser Imre élete nemes, szép és példaadó élet volt, mert ő maga semmitsem várva odaadta a szeretetben életét a szolgálat oltárán mások javára. De igy Marhauser Imre, ki egész életén át buzdított és tanított, oktatott és nevelt, tanít és nevel poraiban is. Tanít és nevel a legeszményibb módon: ékesen fénylő, követésre szólító, követésre méltó eszményi példájával.