Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938

64

kajában. A. szavakat, fordítást, „könyvnélkülit“, példamondatokat tudni kellett nála. A „retroversiora“ is bizonyára meg emlékeztek. A declinatiót és conjugatiót pontosan megkövetelte, mert aki nem tudta, azt ő „declinálta“ vagy „con- jugálta“ el. Aki az accusativus cum infinitivo-t fel nem ismerte, vagy nem tudott különbséget tenni a „gerundium“ és a „gerundivum“ között, azt bizonyos, bogy megcibálta.

De a szigorúság mellett is azonban sohasem voltak komorak Marhauser latin órái. A sok erkölcsi intés és tanítás, melyet magyarázataiba állandóan beleszőtt, a száraz latin nyelvet élvezetesebbé tették a szegény diákok számára. A lusták és rendetlenkedők megfenyítése és megcibálása s az ezzel sokszor összekötött komikus jelenetek gyakran egész változatossá tették a latin órát. Nagyszerű zamatot adtak a latin óráknak a jó „Öreg“ pörlekedései. Mosoly ült az egész osztály arcán, ha szombaton valamelyik zsidó gyerek nem tudta a latint. Mert akkor biztos ezt kapta: „Ej, te cudar gazember, megállj csak majd adok én neked lustálkodni. Azt hiszed, mivel sabesz van, mára nem kell tudni. Ülj le, itt. Ma nem eszel sóletot.“ Vagy ha nem tudott valamelyik volt tanítványának a fia, biztos hogy ilyen feddésben volt része: „Rongy ember vagy Te 1 Apád

különb ember volt mint Te! A nyomába sem .léphetsz az Apádnak.“ Nem egyszer volt rá eset, hogy a leszidott diák az eset után azt mondta: „Nem jól emlékszik az Öreg,

Apám majdnem minden osztályt kétszer járt, én pedig még egyszer sem buktam meg.“ Ilyen kis lapsusok előfordultak „jó Öregnél“.

De könnyűvé tette sokszor a latin órát az is, hogy a „jó Öreg“ nem mindig tartott 50 perces órákat. Piaci napon be is kellett vásárolni a tápintézet részére. Ilyenkor sokszor a félóra is elmaradt. Annál gyorsabb tempóban ment azonban aztán a munka, ha visszaérkezett. De nem tartott már soká, különösen, ha valamelyik rossz diák fel is áldozta magát s valami komiszsággal még el is rabolt a íélórából vagy tíz percet. De sokszor más módon is változatosabbá tették a latin órát különösen azok, akiknek fontos érdekei fűződtek ahhoz, hogy minél kevesebb, zavartalan munka folyjon valamelyik órán. Különösen alkalmas volt erre a cserebogárszezon, Valaki bevitt az osztályba