Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
65 egy pár cserebogarat. Egy ideig komolyan folyt a munka. Egyszer csak zümmögés s felrepült egy cserebogár. Usgye neki az egész osztály, hogy megfogja. Közbe felrepült egy második és harmadik. Mig elfogta az osztály a cserebogarakat, míg tisztázva volt a dolog, hogy hogyan kerültek a cserebogarak az osztályba, eltellett egy jó negyedóra is. Éppen elég ahhoz, hogy néhányan megmeneküljenek a bezárástól vagy a szekundától. A legtöbb hecc azonban rendesen a déli órában játszódott le, mikor a nap deliquensei és lustái átmentek a „jó Öreg“ lakására, hogy átvegyék a megérdemelt érdemjegyeket Voltak mindig jónéhányan. Mert nem igen volt tanítványa, kivel nádpálcáját meg nem kóstoltatta. Nem kényeztető ő el a legkedvesebb és legjobb diákját sem. A virágállványokkal teleálló folyosón folyt le rendszerint az igazságszolgáltatás, amely sok humoros és felejthetetlen jelenettel volt igen gyakran összekötve. Volt az évnek olyan szaka, amikor a deliquensek száma különösen megszaporodott Ez szőllőéréskor és júniusban volt, mikor mára nyári gyümölcs megérett Ilyenkor aztán azzal kárpótolták magukat, a „gazemberek“, hogy megdézsmálták a szőllőt vagy gyümölcsöt. A kapu melletti lugasról a legkevesebb szőllőt jó Marhauser és a családja ették meg Jól tudta, ezt a „jó Öreg“. De nyomozást soha sem indított. Igaz, Marhauser Imre nem sajnálta tőlük a nádpálcát. Sokszor megvert bennünket, legjobb diákjait is. S mégis azt mondjuk: Isten áldja meg haló poraiban is. Mert mindig éreztük : „Az öreg mégis szeret bennünket“. Akit ma megvert, azt holnap elhívta, hogy segítsen cseresznyét szedni. Haragot nem tartott. Volt reá eset, hogy a bezártat ő kisérte a végén a convictusba s szerzett neki a Kiss néninél vagy Bognár néninél ebédet. Vagy a saját konyháján ebédeltette meg. Marhauser Imre nem tudott szívből szigorú lenni. Amikor a legszigorubbnak akart látszani, akkor is kicsillant a szeméből a diák iránti szeretete. Jól jellemzi a már említett Magyarász Ferenc: „Marhauser Imrében a tanár és az ember ritka szép, sőt derűs és színes harmóniába olvadt össze. A tanár kiválóságai még nemesítették benne az embert, az embernek mélységes szeretete viszont
