Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
56 felé is testvéri támogatásáért. Ugyanakkor azonban ne feledjük el, hogy Pozsony, Nyitra, Kolozsvár, Szabadka, Nagyvárad, Brassó és sok más magyar város, sokmillió magyar testvér- még nem tért haza. Tehát: tovább, tovább az utón, mely hazánkba visszavisz... Öregdiák testvéreim előtt szinte fölösleges rámutatni arra, hogy melyik ez az ut. A bonyhádi öregdiák, aki átérzi mire kötelezi az életben az, hogy ennek az ősi magyar iskolának emlőjén nőtt fel és hogy innen röppent ki az életbe, mindig hű volt a magyar hazához. Az ősi iskola — ahogy megvan örökítve, — mindenkor a történelmi, magyar nemzeti gondolatnak volt a fészke, ahonnét sok nagyszerű diáktársunk kelt szárnyra. Földben porladó tanárainak, akiknek szelleme bizonyára most is itt őrködik felettünk, a maguk lelkes önzetlenségével, izzó hazaszeretettel, a férfijellem kiformálásának nagyszerű nevelőeszközeivel fejlesztették tovább lelkűnkben amit magunkkal hoztunk a szülői házból. És ebben az izzó magyar hazafiasságra nevelő munkában nem volt különbség tanárainkban. Volt sváb származású és volt felvidéki születésű tanárunk, akik épp úgy mint a szin- inagyar tanárok, ezen a nemzetiségi vidéken az ősi magyar erények terjesztői, a magyar hősiesség hirdetői és egyben a magyar civilizáció úttörői és fejlesztői voltak. A közeli és távoli magyar falvakból idesereglő diáksereg, szintúgy mint a századok előtt letelepült s a magyarral testvéri egyetértésben együttélő sváb szülők gyermekei ugyanazon gondolatnak lettek hordozói: mindent a hazáért! Mindenek- felett a magyar Haza! d'isztelt Közgyűlés! Ma, a megnagyobbodott Magyar- ország újjászületésének idején világtörténelmi napok idegfeszítő korszaka zúg felettünk. Ezek az idők fokozott munkát és fokozott teljesítményeket kívánnak mindnyájunktól, de nagyobb intenzitást követelnek érzelmeinkben is. Szeretet és emlékezés a mi célunk, mondottam bevezetőül. Szeretet egymás iránt egyenként s szeretet az államfenntartó magyarság és a nemzeti kultúrájukat ápoló népcsoportok között. Emlékezés a mindnyájunkat összekapcsoló régi eszményekre, melyeknek semmit sem szabad fényükből vesziteniők. Ezek az eszmények többek között arra tanítottak bennünket, hogy minden tiszteletet megadjunk a né