Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1937
41 a lelki betegeknél oly végtelenül fontos atyai irányítást, határozott lelki vezetést már fiatalon megadhassa, ez óvta meg egész pályáján az elmeorvosoknál annyira gyakori therápíás nihilizmustól, a tehetetlenség, az „úgyis minden mindegy“ érzésétől, ez tette őt segíteni akaró és segíteni tudó, igazi orvossá, igazi idegorvossá, A maradandóbbik hatást mégis a bonyhádi nyolc esztendő tette jellemfejlődésére. A bonyhádi gimnáziumban lett belőle kötelességtudó, jeles diák, aki nem észnélkül magolva, hanem a Lajos- komáromból hozott józansággal végezte munkáját. Derék munkateljesítése tette őt képessé a további nehéz tanulmányokra. De volt neki, mint bonyhádi dióknak, jelleme iskolázására egy olyan lehetőségtöbblete, amelyet talán csak ebben a gimnáziumban szerezhet meg valaki. Gondolok itt a bonyhádi diákvilág egészen különös szellemére, arra a feltétlen tekintélytiszteletre, mely az idősebb diáksággal szemben a kisebbeket vezette. Ez a vezetői szerep a jellemképzésnek, az életre való nevelésnek valóságos magasiskolája. Másutt is a legfelső osztályokból szokott kikerülni az internátusi, konviktusi felügyelők gárdája, de csak Bonyhádon volt ezeknek oly tekintélyük a kisebbek előtt, legalább az én időmben, mint akár Gyalog igazgató úrnak. Akit az a konviktusi felügyelő megfeddett, annak nem jutott eszébe ez ellen még csak gondolatban sem appellálni. Ha a rendetlenkedő kis nebulót a felügyelő nagydiák ebéd nélkül hazaküldte, bizony az egyetlen mukkanás nélkül elhagyta az ebédlőtermet. A dolog be volt fejezve. Mi akkor persze ezt a vezető képző iskolát nem tudhattuk kellőképen értékelni, de ma úgy érzem, hogy nem lehet eléggé kiemelni és méltányolni. Nem tudok ugyanis nyolc évi diákoskodásom alatt arra esetet, hogy a diákfelügyelők intézkedése igazságtalan lett volna. Somogyi István is ilyen vezető nagydiák volt, konviktusi, internátusi felügyelő, önképzőköri elnök. Mindmegannyi kitűnő elő- iskola az élet számára. Intézkedéseiben ott lappangott már a későbbi klinikai vezetőember működésének csírája. Itt kezdett kialakulni az a vezetői rátermettség, amellyel mint első tanársegéd évekig intézte a Schaffer-klinika adminisztratív ügyeit, majd pedig mint adjunktus és rendkívüli tanár az egész elmeklinikát vezette. Mi sem természetesebb, mint hogy ennek a bonyhádi diákvezérségnek eredményei egész életén nyomon követhetők. Lajoskomárom és Bonyhád szellemi talajából nőtt ki önzetlen becsületessége, gerincessége, bajtársias gondolkodása. Énnek ismeretében nem is lehet csodálkozni azon, hogy harctéri szolgálata a becsületes bajtársi szellemnek volt gyakorlati megélése. Hogy Somogyi Pista, mint a veszprémi 31-es honvéd gyalogezred önkéntese, gyilkos ágyútözben kilométerekre cipelte egy sebesült bajtársát és megmentette életét, —- ez a bonyhádi szellem, a bajtársias érzés, — de hogy egy zsák kétszersült akadván útjába, azt is felkapta s vitte magával, — ez Lajoskomárom öröksége, a józan falusi előrelátás, gyakorlatiasság. Mintha Somogyi István maga is teljes tudatában lett volna
