Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1937
42 annak, hogy micsoda kitűnő lelki fegyvertárat szerzett a bonyhádi esztendők alatt, valami kimondhatatlan ragaszkodó szeretet töltötte el Alma Materünk iránt. A bonyhádi gimnázium valóságos glóriában ragyogott szőkébb környezete előtt, annyiszor rátért beszélgetés közben, tréfás, kedélyes együttlétek alkalmával az itteni évekre. Minden bonyhádi diák iránt azonnal felébredt benne a testvériség érzése. Vizsgáknál, kollokviumoknál elég volt az indexben felfedeznie a bonyhádi bizonyítványt és azonnal felnyílott szíve a jelölt iránt, s annak, ha csak némi készületről tett tanúságot, éreznie kellett a tanárból kiáradó jóindulat magas fokát. Arról nem szólnak a klinikák annalesei, hogy mennyi jót tett szegény diákokkal és szegény betegekkel egyaránt, mert ezekről nem tudott senki. De a temetésére előjöttek az ismeretlenségből az ő szegény betegei, szinte felsorakozva láttuk őket a sírnál, s elhozta mindenikük talán az utolsó garason vásárolt pár szál virágot. Eljöttek elsírni a hálának őszinte könnyét. Ezek a szegény betegek, idegroncsok, a fél- és negyedemberek, megérezték Somogyi Istvánban az egész embert, aki nem nézett soha arra, hogy mi lesz a honorárium, hanem lelkét adta bele a diagnózisba, a gyógyító munkába, aki karriernél, tudományos ambíciónál is előbbre helyezte egy-egy olyan betege ügyét, akitől hálánál egyíbet nem kaphatott. Pedig tudományos eredményei nagyon is számottevők. A szakkörök a lehető legjobb véleménnyel voltak felőle s még igen sokat vártak tőle. Kivált a már említett józan meglátásokat értékelték munkásságában, amelyek abszolút megbízható orvosi tudásán alapultak, Világviszonylatban is igen nagy jelentőségük van azoknak á gyógyító kísérleteinek, amelyeket az úgynevezett láztherapiás kezelések terén végzett. A láztokozó injekciókat a paralisis pro- gressziva gyógyításánál Magyarországon ő alkalmazta elsőnek és eredményeire világszerte felfigyeltek a tudományos fórumok. Pályájának magaslatára érkezett el a debreceni egyetemi professzori egyhangú meghívással és kinevezéssel. Sok évi szorgalmas, lelkiismeretes, fáradságos munkával eljutott oda, ahova a tudományos világ kiválasztottjai érkeznek csak el. ígéretes kifejletnek tartotta mindenki, hiszen tudták róla, hogy a katedrát nem fogja sem sine curának, sem pedig pénzharácsolási alkalomnak tekinteni; mindenki tudta, hogy egy Somogyi István ott is, a magas polcon is csak az a lajoskomáromi fiú, az a bonyhádi diák marad, aki volt. Az Úristen kifürkészhetetlen akaratából másként történt. Somogyi István itt hagyott bennünket, itt hagyta azokat, akiket szeretett és azokat, akik szerették őt. S azt, akit legjobban szeretett, aki orvostársa és élettársa, szerető hitvese volt, a tragikus zuhanás magával rántotta a halálba. Elvesztettük Somogyi Istvánt. A szíve, ez a nemesen buzgó dunántúli magyar szív, nem bírta tovább a megfeszített munkát. A harctéren kapott Orbánéból visszamaradt szívizomdegeneráció következtében egyre romlott a szíve a budapesti munka robotjában.
