Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1937
40 szeretető kísér majd megint egy éven át az élet rögös nehéz útján. Éljen tovább és egyre erősödjék Szövetségünk! Virágozzék és hozzon gyümölcsöt! Alma Materünk ősi szelleme irányítson bennünket minden cselekvésünkben, hazánk, nemzetünk, iskolánk és mindnyájunk javára! Mi pedig ballagjunk tovább! Ballagjon a véndiák, a Bonyhádi Öregdiák az élet útjain tovább, becsülettel, tisztességgel. És kísérje tovább ballagását a bonyhádi üregiskola szeretete és anyai féltő gondja. Felállva énekeljük el a Ballag már a vén diák himnuszt! Az igazgató röviden megköszönte az intézetnek szóló üdvözletét. Ezután dr. Máté Károly mondott emlékbeszédet dr. Somogyi István felett. Kedves Öregdiáktestvérek! Hölgyeim és Uraim! A szeretet szívből jővő szavával idehozni elénk, ideállítani közénk öregdiáktestvérünket, ide a körünkbe visszahívni Somogyi Istvánt, Szövetségünk rlelnökét, aki egy évvel ezelőtt még személyesen volt itt közöttünk, — itt járt, itt beszélt, itt tréfálkozott, itt öreg- diákoskodott az Alma Mater rég nem látott falai között, — olyan feladat, mely első pillanatra könnyűnek látszik, mert hisz a gyenge szó is a legevenebhen idézi elénk az ő alakját, — mégis nagyon súlyos teher. Őszintén be kell vallanom, hogy ezt a feladatot jól elvégezni, Somogyi István egyéniségéhez méltó módon megoldani, szinte lehetetlen. Szeretném elétek állítani Somogyi István alakjában az igazi diák, az igazi bonyhádi diák mintaképét. Szeretném veletek érzékeltetni, micsoda erő, micsoda szorgalom, micsoda felfelé törekvés, mekkora fáradhatatlan kitartás kellett az Isten-adta tehetség mellé, hogy az egyszerű falusi környezetből kinőve elérhesse a legmagasabb tudományos fokot, hogy a debreceni egyetemen az elmegyógyászat professzorává lehessen. Szeretném Veletek együtt végigkísérni élete főbb állomásait, megrajzolni pályájának egyre felfelé ívelő vonalát, amelyről senki sem hitte közülünk, hogy tragikus hirtelenséggel fog egy szomorú tavaszi napon letörni. Lajoskomárom, — Bonyhád, —- Budapest, — Debrecen, — ezek a nagy állomások és úgy látom, hogy az első két korszaknak, a lajoskomáromi és a bonyhádi esztendőknek elhatározó befolyása tette Somogyi Istvánt képessé a budapesti óriási erőkifejtésre és a debreceni fényes célbajutásra. Lajoskomárom a dunántúli őstalajt, a tősgyökeres magyarságot, a falusi józanságot, a világos éleslátást, a nyugodt Ítélőképességet és világszemléletet adta meg Somogyi Istvánnak. Az, hogy diákkorában gyalog bejárta dunántúli vidékünket, csak még inkább megismertette, megszerettette vele szőkébb hazánkat. Az pedig, hogy Dunántúlt tartotta az ország legkulturáltabb, legszebb vidékének, hova szíve-lelke mindig visszavágyott, ahol otthon érezte magát, már csak következménye volt Lajoskomáromból kisarjadt lelki struktúrájának. Ez a dunántúli magyarság, ez a józan értelem tette őt orvosi gyakorlatában biztoslátású diagnosztává, képessé arra, hogy
