Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1937
39 által óhajtott harmónia, melynek szükségét különösképen most érezzük, amikor a ma súlya emberekre és nemzetekre egyaránt ránehezedik. István király, Szent István évét éljük. István király, Szent István hazánk megszervezője volt. A magyarságnak a pogány hitről k resztyón hitre térítése és békés állami életre szorítása nemzetünk megmentése volt. Jöhetett a tatárdúlás, a török járom, jöhetett Trianon : ,,áll Buda, él magyar még!“ A szentistváni gondolatot kell követnünk nemcsak most a jubileumi esztendőben, hanem mindig és mindenütt, mert csak így remélhetjük a rendet, a békét és a jólétet, így remélhetjük Nagymagyarország feltámadását! Szövetségünk megalakulásának az is célja volt, hogy a diákemlékeket felújítsuk és az Alma Mater falai között időnként összegyűlve, egymásnak örvendve, az ősi iskolánkból kisugárzó Nemzeti Géniusz irányítása mellett további életünkhöz erőt merítsünk. Ezzel a szellemmel indultunk el életútunkou. S ma is a hűség és ragaszkodás hozott ide bennünket, ahonnét mint kisdiákok telve reménynyel, derűvel, verőtényben indultunk el. A jószándék, a lelkiismeret, a becsületes törekvés és ha bárhova állított is a Gondviselés, a hivatás betöltés súlyos felelősséghordozásának teljes átérzése vezessen továbbra is mindnyájunkat. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Összejöttünk, mint mondottam, emlékezni és erőt gyűjteni. Az ilyen közgyűlés alkalmával, amikor az elmúlt esztendőről is beszámolunk, az élet robogó vonata megáll egy pillanatra. Megállítottuk az élet tovaszáguldása közben, hogy visszapillanthassunk arra az útra, melyen keresztül haladtunk arra a korszakra, amelyet átszeltünk. Öregdiák Testvéreim! A 18-ik század diákdalával üdvözöllek Benneteket: „Vivat Académia 1 Yivant Professores 1“ Él az Akadémia: él, működik, virágzik ősi iskolánk ! Évről-évre bocsátja ki az életbe a reményteljes rajokat, melyeknek egyedei lelkűkbe vésve hordják a mi ősi iskolánkban beléjük oltott keresztyén és nemzeti szellemet, erkölcsöt, krisztusi szeretetet. Mindnyájunkban kell, hogy megtestesüljön iskolánk ősi szelleme! Bárhol élünk, kell, hogy hirdetői legyünk ennek. Vivant Professores! Megvannak és élnek tanáraink is 1 Még azok is — hálás kegyelettel kísérjük emléküket, — akik meghaltak, s akiknek a teste a földben porlódik. Mert nem szűntünk meg azzal, hogy tetemünket sötét sírba helyezik, hanem élünk munkánkban, munkánk eredményében, alkotásainkban. Elhunyt tanáraink is élnek az iskola munkájában, bennünk és a mi utódainkban, akiknek átadjuk azokat a szellemi kincseket, amiket Tőlük kaptunk. Állítsátok szemeitek elé, véssétek emlékezetetekbe, hogy igazán csak az hal meg, akire nem emlékeznek és akinek emléke elveszett. Igen tisztelt Közgyűlés! Kedves Diáktársaim! A bennünket egybegyiijtő meghívó szavaival mondom Nektek : még e súlyos időkben is legyen úrrá lelkünk felett diákéveink lángoló lelkesedése és bízó reménykedése! Szenteljük e napot a hűséges baráti érzés ápolásának! A régi kedves iskola kisugárzó ereje, egybekapcsoló
