Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1934
( Még feljebb emelkedik hangja, mikor nagy férfiakról beszél, köztük a legnagyobbakról: Augustusiból, Maecenasról. Ilyenkor hajszál pontossággal kiméri minden szavát, hogy se többet se kevesebbet ne mondjon; mert az ezek iránti tisztelet a nyelvet is ékesebbé teszi. Ódái magaslatra emelkedik a római néphez intézett hat erőteljes költeményében. A nevető szatirikus komolyra váltja hangját, a tréfálódó, enyelgő cimbora néhol szinte ostorozójává lesz nemzetének. El komolyodik a hang akkor is, midőn a nem személy válogató Halál képe mered a költő elé. Bizony múlandó az emberi élet! A napok ellelnek, nem jönnek vissza, az évek elröpülnek s a halandó a feltétlenül érte jövő Orcus birodalmába kerül, Nem tudjuk napját, óráját, percét, éppen azért úgy kell élnünk, hogy bármely pillanatban készek legyünk az utolsó útra. Iparkodjunk minden órát kellőképpen felhasználni, a többit pedig bízzuk a felsőbb hatalmakra. Meglett férfi korában búcsút mondott volna a költészetnek — ha tudott volna. Maecenas is buzdította s Horatius nem tudott ellen- álni. A kiérdemelt bajvívó élete utolsó éveiben a gyakorlati élet- bölcsesóg szószólója lesz költői leveleiben. Az első szó Maecenashoz szól, de utána több jóbarátot is megtisztel rövidebb-hoszabb ej)isto- lával. Majd mindegyikbe bekerül valami az életbölcselettel foglalkozó költő kristályos gondolataiból. Egyik episztolája különösen megkaphatja az olvasót, bennünket pedig közelebbről is érdekelhet, mert Tompának Kerényi Frigyes után küldött levelét juttatja eszünkbe. Ennek is az az alapgondolata, hogy szivet cseréljen az, aki itt akarja hagyni Rómát s Görögország vidékeire akar költözni. Egyik leveléből tudjuk meg azt is, hogy nem hajlandó mindig Maecenas kívánságát teljesíteni. Neki szüksége van az üdülésre, egészségi okokból. Ezt azonban olyan finom hangon juttatja Maecenas tudomására, hogy Maecenas nem haragudott, nem is haragudhatott érte. Az epistolák magát az uralkodót is érdekelték. Horatius nem vállalt titkári állást Augustus mellett; független ember akart maradni. Az uralkodó azonban kifejezte azt az óhajtását: szívesen venné, ha őhozzá is intézne egy költői levelet. A költő gondolkodott s megírta egyik leghatalmasabb epistoláját. Augustushoz legméltóbb, ha a költészet hivatásáról ír. Augustus nagyon megbecsülte az Írókat és költőket, méltán zeng róluk Horatius verse. Gyönyörű sorokat szentel e költeményében a költői hivatás festésének. A nagy költők csak örök érvényű érzelmeket s gondolatokat vetnek papírra, aki tehát komolyan belemélyed a költői alkotások tanulmányába, lelkét gazdagítja vele. Hány könnyet letörölt már a költő a maga vigasztaló énekével! Hány embert állított meg a bűnre vezető utón üdvös tanításaival. A költő emeli fel lelkünket az Ur felé is, hogy megtaláld a könyörgésnek a hangját. A költő már a zsenge gyermek nyelvét is idomítja, hozzá szoktatja füledet a mézédes, tiszta beszédhez; megmutatja, hogyan szólj barátodhoz, mérsékli az indulat hangját, bemutatja a
