Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1934
8 dicső múltat. A régi idők nagy példáin okulva tanít, megvigasztalja a gondtól gyötrött szegény embert. Honnan kerülhetne elő az a sok fenséges közének, ha a Múzsa meg nem ihletné a költők lantját? A költő megérzi az istenség közeliétét, esőt kér ünnepi dalában a kiszáradt földre, könyörög a betegségek, fenyegető veszedelmek elhárításáért, áldást, békességet kér az emberiségre. A költő énekével engeszteljük a felső és alsó világ istenségeit. Horatius mint kiforrott művész és bíráló áll előttünk. Méltó előkészítője ez a levél Horatius utolsó legnagyobb alkotásának, a Piso testvérekhez irt levélnek, melyet Horatius ars poeticája néven szoktunk emlegetni. A 476 sorból álló költemény egészen kivétel Ilora- tiusnál, de még meglepőbb az esztétikai tanításoknak az a gazdag sorozata, amelyben a költemény bővelkedik. Amit Horatius a Piso fiuknak ajánl, hogy a görög Írók és költők műveit forgassák éjjel- nappal, azt előbb Horatius maga cselekedte meg. Költeményei a görög és római irodalom teljes ismeretéről tesznek tanúságot. Abban az időben ez volt a kor színvonalán álló műveltség teljessége s Horatius nem mulasztott el semmit, mert mint maga mondja: múlta túlit fecitque puer sudavit et alsit. A pálcát sűrűn forgató (plagosus) Orbilius alaposan beléje verte az irodalom istmeretét s ez a kora szellemi munka alkalmassá tette a további szellemi munkára. A művelt embernek akkor is állandóan tanulnia kellett. Maecenas Kr. e. 9-ben meghalt. Horatius csak pár héttel élte túl felejthetetlen barátját, az anyaföldben egymás mellé kerültek. A költő lantja elhallgatott. Az idők folyamán verskötetét is belepte az idők pora. A kér. kornak elején inkább Vergilius műveit olvasták, a gyönyör nagy költője mintha mélységes álomba merült volna. A római birodalom elbukott, idegenek foglalták el a Capito- liumot, a költő nem is jósolt nevének hosszabb életet. — De nem úgy történt. Horatius igazi élete halála után kezdődött. Költeményei 250 kéziratban maradtak ránk. A reneszánsz már ismeri Horatiust. A nyugati nemzetek tanulmányozzák. Versei nyomtatásban is megjelennek. Tanítják az egyetemen. Nálunk a felujulás korában buzgó tanulmány tárgya. Baróti, Csokonai, Virág, Berzsenyi, utóbb Tompa, Petőfi, Arany, Lévay és Gyulai Pál is megbecsülik Róma kiváló lírikusát. A tudós kutatók, magyarázók, fordítók egész sora foglalkozik nálunk is Horatius költészetével. A középiskolai latin tanulmányok Horatius olvasásában tetőződnek. Bevált tehát a költő jóslata midőn Maecenasboz intézve szavait igy énekelt (Carm. II. 20.) Nem leszek a szörnyű halálnak martaléka Az Orcus örökre engem nem temet el. (Csengery.) Az összes középiskolák megemlékezése mutatja, bogy Horatius költészete mai műveltségünk egyik legbecsesebb forrása. H. B.
