Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1933
Posevitz Vilmos, Lövik Kálmán, Polgár Dezső. 1909-1934. Iskolánk e bárom tanára szolgálatának negyedszázados évfordulóját e tanévben Ünnepli. Minthogy a nyilvános ünneplést elindították maguktól, az alant következő évzáró beszédet nem mondhatta el az igazgató, csak megírta. Nagyérdemű Közönség! A kerület soproni líceumában liálaünnepnek nevezik az évzáró ünnepet. E napon hálát adnak az Istennek azért, hogy az iskolaév folyamán segítséget nyújtott s támasztott kiváló férfiakat, akik az intézet fejiTdését elősegítették. Valójában a mi évzáró ünnepünk is hálaünnep, hiszen mi is hálaimát mondunk a mai napon. Ebhon a tanévben különös fontosságot nyer évzáró ünnepünk. A tanári karnak egyszerre három tagja ünnepli itteni működésének negyedszázados évfordulóját. 1908 — 1909-ig a főgimnáziummá való kifejlesztés következtében minden évben gyarapodott tanári testületünk. 1909 szeptemberében három új tanár foglalt széket s Isten kegyelméből mind a három ma is itt van köztünk. (A negyedik is itt van, a bonyhádi ev. gyülekezet lelkésze.) Egyiknek a bölcsőjét a vadregényes Gömörben, a másikét a homokbuckás Kecskeméten, a harmadikét a dombos Tolnamegyében ringatták s a különböző vidé- kékén nevelkedett ifjak itt találkoztak, hogy egyesült erővel munkához lássanak. Ma 25 év munkájára tekinthetnek vissza. Van köztük olyan, aki végig szenvedte a világháború borzalmait, bejárta a szibériai hómezőket Mikor idejöttek, fiatal munkaerők voltak, ma meglett férfiak, kiknek fejdiszét tarkítani kezdi az idő. Mind a hárman küzdelmes pályát futnak. A tanári foglalkozás csak az előtt könnyű és kényelmes, aki csupán azt a két hónapi szünetet látja, mely tulajdonképpen a tanuló ifjúság üdülésére szolgál. A tanár idegőrlő munkájának csak az eredményét látja a nagy közönség, maga a munka az iskolatermekben s a dolgozó szobákban folyik. A nagy közönség nem látja, mennyit jelent 60 tanuló egyetlen dolgozatának kijavítása és értékelése, mit jelent egy osztály egy évi természetrajzi, történelmi vagy fizika anyagának becsületes előkészítése s módszertani kidolgozása. Mekkora tudományos készültséget, mennyi pedagógiai és didaktikai ismeretet s ügyességet követel úgy közölni azt az anyagot, hogy a gyermekben érdeklődés támadjon a tárgy iránt, megértse tanárát, hozzá tudja kapcsolni új ismereteit a régihez, vagy amint a lélektan műkifejezéssel mondja, necsak pe:’eipiálja, hanem appercipiálja is a dolgokat. Mennyi verejték kell annak eléréséhez, hogy egy osztály nagy többsége biztos jártasságot szerezzen az alapvető dolgokban, úgy, hogy ismereteit bármikor használni is tudja. Ez a tanári munka egyik oldala. A másik bizonyos fokig még
