Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1933
4 ennél is fontosabb. A fogékony gyermeki lelket a mindenség nagy alkotója felé kell irányítani, hogy naponként le tudjon borulni bűnbánó és könyörgő lélekkel ura és istene előtt s megértse a nagy költő egyszerű szavát: Kis kacsóid összetéve szépen Imádkozzál, édes gyermekem ! Éreztetni kell a gyermekkel, bogy a nemzeti közösség tagja. Énnek a közösségnek közös céljai vannak, tagjait a nemzeti lobogó tisztelete^ a honi föld iránt való áldozatos szeretet, a Nagymagyar- ország feltámadásában való rendületlen hit tartja össze. Az iskolából kikerülő ifjúnak tudnia kell, hogy az IJr előtt mindnyájan egyenlők vagyunk, „hogy övéit el nem hagyja, ki mindnyájunk édes atyja£‘; hogy e földi pályánk egy másik pályára való előkészület, új hazába vezető út, ahol az erény diadalt arat a bűn felett. Tudnia kell, hogy a nemzet fiai egyek a hazáért való munkában, egyek a hazáért való küzdelemben. A hazáért semmi áldozat nem sok, a haza mindent követelhet gyermekeitől, még az életet is Tudnia kell, hogy az élet küzdelmeiben a vallás erkölcsi alap, a haza iránt való rendületlen szeretet s a komoly munkára való törekvés nélkül nem állhat meg. Az ilyen irányú nevelés rendkívül nehéz; rendkívüli kitartást, rendkívüli türelmet és a gyermek iránt való nagy szere- tetet követel a tanártól. A tanár szemének ébernek, figyelmesnek, élesnek kell lenni, hogy felismerhesse a gyermek jó tulajdonságait, felismerhesse gyarlóságait, hogy ki tudja fejleszteni az előbbieket s vissza tudja fejleszteni az utóbbiakat. A tanuló középiskolai pályáján nem mindig ér célt a tanár munkája, de eléri célját, ha a tanuló az életben megállja a helyét s ha a gyermek lelkében elhintett jó magvak az életben kikelnek. Maga a tanuló igen sok esetben el'en- séget lát tanárában, a szigorú ellenőrt látja, aki minden lépését félelmes gonddal és bírálattal kiséri, mindenütt megállítja, ha félrelép. Idő kell a tanuló részéről annak belátásához, hogy a tanár fáradhatatlan küzdelmét magasabb erkölcsi és nemzeti érdek vezeti s mikor büntet, akkor is az ő jövőjét munkálja. Minél többet foglalkozik a tanár növendékével, minél több figyelmeztetést, dorgálást hall a tanuló mesterétől, annál inkább érezheti, hogy nincs elhagyva, hogy gondos szemek őrködnek fejlődése felett, míg azután maga is saját szárnyára kelhet. A fenti gondolatok ébredhetnek lelkűnkben, midőn az intézet 3 tanára 25 éves szolgálatra tekint vissza. A lelkiismeretesen elvégzett munka után nagy megnyugvással szolgálhat a becsületes munkára való visszatekintés. Ez a megnyugvás hassa át mind a három kartársunk lelkét, a jó Isten pedig engedje, hogy iskolínk, egyházunk, szegény magyar hazánk szolgálatában a jó Isten segedelmével örömünnepet ülő kartársaink még sok éven át munkálkodhassanak 1 Iskolánk múltja. Intézetünk 1806-ban Sárszentlőrincen, Tolnamegyében létesült Nagy István szuperintendens, odavaló lelkész buzgólkodására. A
