Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1932
i a főbajból, akkor jelentkeztek az utóbajok, melyek pár nap alatt megemésztették kis szervezetét. A sok harc tehát hiába való volt, a Halál győzött s a vergődő apa csak komoran maga elé tekintett, hogy miért, kellett mind ennek megtörténnie. Kínzó fájdalmai sokáig gyötörték s az Ur alázatos szolgája, ki maga oly sokszor iparkodott gyászoló híveit a hit balzsamával vigasztalni, most maga nem akart vigasztalódni. A halál mint nagy kérdőjel meredt eléje s rejtélye előtt tehetetlenül állott a költő. Isten azonban nem hagyta el hű szolgáját. A megpróbáltatások nehéz kínjaiból lassanként kiemelte s magára eszméltette. Egy mélyen sebzett lélek belső tartalmát ismerhetjük meg Tompa költeményéből. Ezt a sebzett lelket talán csak azok tudják igazán megérteni, akiket az Ur hasonlóképpen meglátogatott. Aki érezte vagy érzi a csapás nagyságát, az jobban belelát a költő gondolataiba s érzelmeibe ........ H a egy százados tölgyet látunk az évek súlya alatt leroskadni, pusztulását természetesnek találjuk. Az aggastyán koporsója előtt megilletődve állunk meg, de megértjük, hogy a pornak porrá kell lennie. De milyen érzés kél bennünk, ha egy letört virág hull a porba vagy ha egy kis gyermek hajlik el belső baj miatt s ez a gyermek éppen a mienk? Ezt nem tudjuk véges elmével megérteni, ebben nem látjuk a természet örök törvényét s hajlandók vagyunk zúgolódni az isteni Gondviselés ellen, mely kifürkészhetetlen okból sírba viszi a szülők reményét. Ez talán a legfájóbb seb, melyet az Ur rajtunk ejthet; ez a legsúlyosabb próba, melynek hitünket aláveti. Az ilyen seb egész valónkat lázba ejti, s oda vagyunk, ha nem elég erős a hitünk. A költő is ember, őt is megrázza a veszteség s vergődő lelkének egész történetét bemutatja költeményében. Költeménye vallásszerű ima. E vallomás gyarló emberi mivoltában mutatja be, de ezt mi is megérthetjük, mert mi is gyarló emberek vagyunk. E gyónást éppen az teszi oly sajátszerűvé, hogy az apa s a p ip meghascnlásából fakad, melyből igen nehéz a felemelkedés. Megrendülőben volt Istenbe vetett hite, nagy lelki tusájában azonban az ő hite nem hagyta elveszni. Pedig szívbaja még fokozta fájdalmait s mély részvétet ébreszt bennünk belső harca iránt. Gyenge ember létére kérdőre akarta vonni az Istent. Keresni akarta tetszésének indító okait. Nem gondolta meg, hogy el vannak azok előle rejtve. Hogy nem szabad azokat fürkésznie, csak alázatos lélekkel meg kell rajtok nyugodnia. A halál az Istennek jó tetszése. Mindenfelé csak elmúlást láthatunk. A százados tölgyek, az apró virágok elenyé'Znek, a hegytetőt egy földrengés a tenger mélyébe siilyeszti, a fényes csillagok fekete kövekként lehullnak, az ember derűs mosolyát fájdalmas zokogás váltja fel, az enyészet nem kiinéi senkit és semmit; nemzetek lesznek s nemzetek vesznek az Ur akaratából. A kábult lélek ime, gondolkodni kezd, de már Istenéhez beszél. Elhervad a virág, kidől a büszke cser, Mélység lesz a tető a tenger fenekén,
