Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1932

Tompa Mihály: Isten akaratja.

D. Payr Sándor ny. egyetemi tanár úrnak tisztelete jeléül ajánlja IIA.TAS BÉLA.

Tompa Mihályt, a hanvai református papot, vallásos költészetünk egyik kimagasló képviselőjét, nagyon meglátogatta az Úr !

Gyermek volt még, a midőn meghalt édesanyja ; nem érezte a szülői szeretet melegét; pataki tanulása idején szolga munkát kellett végeznie ; ereje megfeszítésével tudott iskolába járni. Korán elkezdett betegeskedni; betegeskedése, majd költői tevékenysége nagy érzékenységet fejlesztett ki benne. A szabadságharc szomorú fordulata, az önkényuralom idején a haditörvényszék részéről történt zaklatások nagyon megviselték. — Családi életében Jobbal osztozott. Első gyermeke pár hónapi szenvedés után meghalt. A csapás leverte, de vigasztalódott második gyermeke születésekor, úgy látszott, mintha kárpótlást nyert volna, de a 4 éves gyermek váratlanul sirba vitte reményét. A költő lelki világát szinte teljesen feldúlta a nagy csapás. Annyira hozzánőtt a gyermekhez, hogy elhunyta majdnem az ő életét is magával rántotta. A bánkódó férfiú jajveszékelése az eget ostromolta, elsötétült kedélyvilága zúgolódott Isten rendelkezése ellen. A kis domb, mely a gyermek porhüvelyét takarta, majdnem állandó otthona volt, .hivatalos teendőit alig tudta végezni; a barátok vigasztalásai sikertelenek voltak, a küzdő lélek perelni akart Urával.

De mi lesz akkor, ha ő is elpüsztul? Mit tegyen akkor az a törékeny asszony, kit ugyanez a csapás sújtott,, ki még gyengébb nála, ki iránt kötelességei vannak? Arany János is figyelmezteti, hogy neki férfinak kell lennie, mert van még valaki, aki tőle vár vigasztalást. Tőle, ki maga is elvesztette hitét. Elvesztette? — Hitét? — A tépelődő költő felforgatja lelkének egész tartalmát; egész értelmi, érzelmi s akarati énjét segítségül hívja, mert valláserkölcsi létének alapjáról van szó. Arról a hitről, melyen életünk felépül. Ezt a hitet nem szabad elveszítenie, ez a hit mindene. ,,A te bited téged megtartott“ — monda Jézus a bibliai szenvedő asszonynak (Máté í). 22). Ezt a bitet neki is meg kell őriznie! A boldogtalan költőnek fáj a lét, az a kis koporsó elrabolta mindenét.

Pedig mennyi gonddal, mennyi aggodalommal ápolták a kis fiút, mikor a vörös himlő megtámadta! Az éber szülők szeretete s gyengédsége kiragadta a halál torkából, de mikor már kigyógyult