Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1927
3 BICZÓ ZSIOMOND ref. lelkész, intézeti hitoktató. Még alig hangzott el a tanév elején az Isten megsegítő kegyelmét kérő ima, a friss erővel, új munkaévre összesercglett tantestület és tanuló ifjúság még alig fogott bele a rendszeres munkába, midőn a kérlelhetetlen végzet a gyász sötét leplét borította intézetünk fölé. A gyászharang kongása egy oly férfiúnak halálát hirdette, akit ;12 éves barátság és harmonikus együttműködés szálaiból fonódott erős kötelék kapcsolt az intézethez. Jíkzó /mgmond, ref. lelkész, intézeti hitoktató volt e férfi, akit szeptember 18-án hűséges isteni szolgálat után, egyházi kötelességeinek teljesítése közben ragadott el a váratlan halál. Temetése szept. 20-án történt Bonyhád közönségének általános s benső részvéte mellett s a gyászoló seregben kegyeletes tisztelettel felvonult az intézet tanári testületé s tanuló ifjúsága. A koporsónál a távollevő igazgató helyett az intézet nevében Hajas Béla tanár a következő beszédben mondott örök búcsút az elköltözöttnek: Szeretett Drága Testvérünk! Kedves Jó Barátunk! Mielőtt itt hagynád ezt a csendes hajlékot, három évtizedre terjedő apostoli munkásságod színhelyét, gyenge ajkamon ide hozom búcsú üdvözletét távollevő igazgató barátodnak s annak az intézetnek, melynek talai között oly sok kellemes órát töltöttél. Hiszen a mi körünkben is hivatásodnak éltél, a református ifjúság vallás-erkölcsi nevelésével foglalkoztál. ■ Java férfi-korodban kezdted e munkádat s lankadatlan szorgalommal fáradoztál még akkor is, amikor a test már nyugalomra vágyott volna. De a lélek ragaszkodott Üdvözítőjéhez s tanainak hirdetésétől, e gyönyörűséges igától, utolsó órádig nem tudtál megválni. Atyai gondozója voltál
