Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1913

csont a csonthoz. Az ifjú arisztokracia a közügyekhez fordult. A jobbágyság elnyomatása enyhül. Már beszélnek a zsidók egyenjogositá- sáról. Az ifjúság megszólal, talpra áll, lelkesedése már beleszól, már irányozza a közhangulatot. A Lánchídon már a nemes is vámot fizet. A holt nyelvet eltemetik és a magyar nyelv lép a helyébe; már a trón előtt, már a trón felől is megcsendül hangja, simul, hajlik, szókincse bővül. Haladás, szabadelviiség, hazaszeretet, testvériség egy fogalommá olvad össze, egy gócból kiinduló sugarak.

És aztán jött a Másik: a költő, hogy mit az értelem már elfogadott, a szív és lélek hevével juttasson diadalra. Nem ranggal, fénynyel, ősi névvel jelent meg. Az ő megbízó pecsétje az a csók volt, melyet a géniusztól nyert és ott égett lelkén, izzott ajkán. És amint megzendült lantjának húrja — élesen, metszőn, mint a spártaiak hadi- sipja — feltámadt egy lelkes sereg: az ifjúság, mely a látóhatár pereméjén cikkázó villámoknál gyujtá meg a szövétneket, melynek világánál — egy gyönyörű, lázas napon — felszabadult a szó, a gondolat, a föld, a munka, az ember; feltámadt a nemzeti őrség, a honvédsereg, a névtelen félistenek sokadalma. És mikor gálád kezek szét akarták tépni az írást, melyen királyi kéz pecsétje biztosította a magyarnak szabadságát, jogait, ez ifjú sereg dalolva ment a harcmezőre és szállt harcról-harcra, diadalról-diadalra és ismét vissza — de nem a világosi temetőig! Csak a sereg, az anyag pusztult el. de a lélek, az eszme, mely mozgatta, melyért küzdött, tovább folytatta útját — mig új seregre talált! Ott küzd ma is a Kárpátok havas ormain és itt lebeg köztünk.

Március idusa az eszme ünnepe. Az eszméé, mely sértetlenül jutott el félszázados utján hozzánk. Evek során át fogadták ünnepi dísszel, pompázással e napot, de a lelkekben önkéntelenül is megszólalt egy hang: valóban igaz-e ez érzés, nem puszta máz-e, hamis páthosz. A skeptikus huszadik század gyermeke képes lenne-é az első március hőseihez méltón mindent-mindent, vagyont, életet feláldozni ez eszmék érdekében? Megérdemelte-e a nagy Március megnyilatkozását?! Most megjött a válasz. A március bajnokai elégedetten tekinthetnek le az égből. Láthatták, hogy az első hangra, mely végigzúgott az országon: »veszélyben a haza! « mint támadt viszhang mii-